Újra nyit Szolnok első uszodája

A Szolnok egykori VIII. kerületében található MÁV műhely (járműjavító), a X. kerület területére eső fűtőház, valamint a VI. és IV. kerület határán lévő új szolnoki vasútállomás alkotta háromszögben, a Czakókert végén, a néhai téglagyárak kubikgödrei mögött az 1910-es években nyílt meg a Magyar Királyi Államvasutak szolnoki sporttelepe, azaz a MÁV futballpálya. Az első világháború után néhány évvel a pálya melletti területen kezdték kialakítani Szolnok első sportuszodáját, ami pár évig csak egy hatalmas gödör volt, hogy aztán 1929 nyarára elkészüljön az 50x20 méteres betonmedence. Két évvel vagyunk a fővárosi Császár uszoda felépítése után. És mivel annak az évnek a szeptemberében - miként a MNL szolnoki levéltárának honlapján Bojtos Gábor nagyszerű összefoglalójában olvasható - a MÁV sportegyesület a nagyközönség előtt is megnyithatta a Tisza vizéből hetente feltöltött medencét, azt is elmondhatjuk, hogy ez volt az ország első nyilvános, egyesületi sportuszodája. Amit még a fővárosiak is irigyeltek.

Gondolatban ugorjunk vissza egy pillanatra 1929-be, és képzeljük azt, hogy a fürdőzés szerelmesei vagyunk! Akkor már majdnem egy éve gyógyfürdő állt a szolnokiak rendelkezésére a Tisza szálló mellett. Bár ma már tudjuk, hogy a fürdő mellé eredetileg tervezett sportuszoda "soha" nem készült el, néhány szolnoki 1929-ben még bízott a fedett medence felépítésében. Sőt, még vitatkoztak is azon, hogy az majd 25 vagy 33 méteres legyen. Mert, bár legalább két kiépített szabad strand volt a Tiszán a városban, de azért az úszósport népszerűsége miatt lett volna igény a fedett uszodára is. Tegyük hozzá, hogy a MÁV 50 méteres medencéjével még így is azon ritka városok közé tartoztunk, ahol úszómedence állt nemcsak a sportolók, de bárki rendelkezésére.

Ugorjunk két évtizedet előre! A második világháborúban a Tisza szálló gyógyfürdője és a MÁV strand is megsérült, ám a negyvenes évek második felében mindkettőt helyreállították. A megyei napilap hasábjain 1960 körül egy szemtanú például úgy emlékezett, hogy a MÁV strand medencéje bár bombatalálatot kapott 1944 nyarán, azt 1947-re úgy helyreállították, hogy még úszóversenyt is lehetett benne rendezni. A MÁV strand azonban 1949-ben komoly konkurenciát kapott, hiszen a Megyeháza mögött megnyílt a Damjanich uszoda, ami azonnal a szolnoki úszósport központja is lett. Hogy a MÁV strand "lepusztulásához" ez mennyiben járult hozzá, még kiderítendő, az mindenesetre tény, hogy a Véső úti medence 1950-es években nem működött.

Az új évtized azonban felélesztette a MÁV strandot, hiszen 1960-ban 55 fokos meleg vizű kutat fúrtak a területén, amire alapozva elkészülhetett a körmedence és az úgynevezett "pipa". Szolnok, immár második strandját 1961. május 1-jén nyitották meg, hogy a következő évben már olyan tudósításokat lehessen olvasni, miszerint volt olyan nyári nap, amikor 5 ezer (!) fizető vendége volt a létesítménynek. Akik 600-800 (!) kerékpárt helyeztek el a megőrzőben, sőt olykor egy-egy autó is feltűnt a bejárat előtt. A korabeli cikkekből úgy tűnik, az érdeklődés később sem hagyott alább, pedig a hatvanas években újabb konkurenciákat kapott a MÁV strand.

Gondolatban ismét tegyünk időutazást! Legyen, mondjuk 1969 nyara! Éppen negyvenéves az alig tíz éve felújított MÁV strand, és mi fürdeni szeretnénk menni. Hová induljunk? Ez olyan dilemma volt Szolnokon bő fél évszázada, ami 2020 nyarán szinte hihetetlennek tűnik. Merthogy a Damjanich uszoda mellett már nemcsak a MÁV strand, de a Tiszaligeti strandfürdő, a Cukorgyári strand és a Vegyi picike medencéi is versengtek a vendégekért, nem is beszélve a Tiszán lévő potyáról és a Tisza szálló gyógyfürdőjéről. Igaz, ennyi fürdőt nem volt könnyű ellátni, így folyamatosan jelentek meg olyan cikkek is - a szocializmusban bírálni merő helyi sajtóban (!) -, amelyek arról szóltak, hogy például a MÁV strandon délutánra elfogy a fagyi, nincs jég a sör hűtéséhez, kevés az étkezési lehetőség. Pedig a strand területén működött egykor az 56-os számú italbolt is.

Nekem a hetvenes évek végétől vannak személyes emlékeim és élményeim a szolnoki strandokról. Mivel a Dami esett útba, eleinte oda jártunk. Aztán, amikor már egyedül is mehettünk, egyértelműen a Tiszaliget volt a kedvenc. A MÁV viszont az 1978-as és 1979-es úszásoktatásoktól eltekintve nekem kimaradt, leginkább azért, mert messze volt. Mire pedig újra felmerült, hogy megnézzem, bezárt.

A korabeli újságok cikkei alapján úgy tűnik, a MÁV strand idényszerű - május-júniustól augusztus végéig - üzemeltetése a rendszerváltás után mindig problémás volt. Annak ellenére, hogy a város olykor az éves üzemeltetési költség hatodát-ötödét biztosította a tulajdonos MÁV SE-nek. És hiába volt sokak számára roppant népszerű a csúszda nélküli, csendes kis strand, 2003-ra tarthatatlanná vált a helyzete. Abban az évben tulajdonképpen bezárt. Azért csak tulajdonképpen, mert alkalmanként, egy-egy vállalati rendezvényre még a 2010-es években is kinyitották, de belépőt már nem lehetett venni.

A MÁV strand és a Véső úti sporttelep többi része 2013 decemberében került Szolnok tulajdonába, hogy aztán a következő évben a Szolnoki Sportcentrumhoz kerüljön hasznosításra. A felújítás előkészítése szinte azonnal megkezdődött, de csak 2017-ben adták ki a szükséges engedélyeket, és 2018-ban indultak meg a kivitelezési munkálatok. A tavalyi önkormányzati választások előtt még az hangzott el, hogy már 2019-ben átadják a MÁV strandot, ám a beruházások akkori állását látva, ez maximum kampányígéretnek volt tekinthető. Még idén tavasszal is komoly kihívást jelentett volna a strand megnyitása, a nyarat pedig a hivatalos kommunikáció szerint a koronavírus tette zárójelbe. Most azonban úgy tűnik, hogy ha nem jön közbe semmi, október utolsó hetében már kipróbálhatjuk a megújult fürdőt, ami egy ideig még Szolnok egyetlen sportolásra és pihenésre alkalmas strandja lesz.

(A tervrajz pedig a Szolnoki Sportcentrum oldalán érhető el.)