Képviselőink az előző héten azért vették fel tiszteletdíjukat, hogy egymásra mutogassanak, ki miatt nem lesz ebéd a szolnoki iskolákban. Ha ez komoly, akkor óriási nagy a baj.
A szolnoki belvárosi híd közelében legalább három időszak volt, amikor komppal kellett átkelni a folyón. E lap postázása miatt egyértelmű, hogy a kép az első ilyen alkalommal készült.
Bírósági tárgyalás a városházán, a teljes hosszában elkészült Ságvári körút új neonfényei, irodalmi műsorok három helyen a városban, illetve az első videotéka. Egykori szolnoki októberek.
Szolnok lakói képletesen ismét a második sorban ültek egy olyan szolnoki beruházás indításán, amihez 9,5 milliárd adóforintot ad az ország. Csak mosolyoghatunk, és utólag kérdezhetünk.
Van közünk 130 évéhez? Tétlenül nézzük, hogy már a tetejére is feljutottak, a kézjegyük ott is virít? Mit hagyhattak az évek óta üres, néhai hotelszobákban? Már olyan, mint az egykori rádió, vagy inkább a 10 éve elpusztított altiszti házak utolsó napjaira hajaz? Az ablakok tárva, lassan a nyirkos szél is átjárja. Magántulajdont emészt a természet és az értelmetlen rombolás. Nézzük, míg bontásra érik, hogy aztán évekig üres telek legyen a város közepén? Fodor Dani hol jársz?
A Beloiannisz/Baross és a Csarnok utca Szapáry felőli sarkán álló házban, annak lebontása előtt, a Tiszavirág espresso működött. Ott, ahol a háborúig kerékpárt is lehetett vásárolni.
A szolnoki „szép Tisza-híd” felrobbantásai közötti korként is jelölhetjük a város ’20-as, ’30-as évekbeli történetét, de akár azt is mondhatjuk: itt ez a modern lakásépítés első időszaka.
Jövőre nemcsak húsz éve lesz, hogy Szolnokra szerződött, de a negyvenedik évébe is belép Dósa Mátyás, akinek a Főfőnök ebben az évadban a negyedik bemutatója a Szigligeti Színházban.
A csak hason fekve elolvasható buszmenetrend a szolnoki Ady Endre úti buszmegállóban a 37-es járatra vonatkozik. Ami vagy nem létezik, vagy menetrendje érdektelen, netán ma már senki sem tájékozódik ilyen táblákról. Mert az ugye kizárt, hogy egy jórészt adóforintokból fenntartott szolgáltatót ennyire ne érdekelje az adófizető ügyfelei kényelme, vagy a buszmegállói állapota. Persze a hétrét görnyedve sem kényelmesebb tájékozódni. Marad a térdelés. Büntetnek vagy könyörögjünk?
