Mióta fotók készülhetnek a szolnoki közúti Tisza-hídról, három olyan időszakot tarthatunk számon, amikor az aktuális szerkezet sérülése miatt csak komppal lehetett átkelni a folyó két partja között. Mivel a mellékelt képeslapot egy bajorországi személy 1911. december 23-án írta és két nappal később Szolnokon adta postára, egyértelmű, hogy a felhasznált fotó az első ilyen időszakban készült. Erre persze a képeslap kiadójából is rá lehetne jönni, hiszen Gerő Ignác üzlete az első világháború előtt virágzott, így a mellékelt kiadványához felhasznált fotó csak az 1909. március 15-e és 1911. június 23-a közötti időszakban készülhetett. Akkor, amikor az utolsó fahíd már nem kötötte össze a szolnoki Szabadság teret és a Tisza bal partját, de a budapesti Ferenc József hídra emlékeztető „szép” Tisza-híd sem készült el.

Persze feltehető a kérdés, hogy a fotó biztosan Szolnokon készült-e? Mert egyetlen épület vagy ma is beazonosítható építmény nem fedezhető fel rajta. A bizonyosságot egyrészt Gerő Ignác adja, aki nem valószínű, hogy kiadott volna a kezéből egy máshol készült fotót szolnoki képeslapként. Másrészt nem ez az egyetlen képeslappá lett fotó, ami ebben az időszakban készült a tiszai kompról Szolnoknál, és azzal összehasonlítva is egyértelmű, hogy a fotós a mai Béres József sétány helyéről készítette a képet, a jelenlegi Tiszaliget felé fordulva. Persze azokról a fákról akkor még senki sem mondta, hogy a Tiszaligetben állnak, mert a nagyjából 20-25 évvel korábban rendezni kezdett árterület akkor Móricz-liget néven volt ismert a szolnokiak körében.

Ha csak egy picit is balra tudnánk fordítani az egykori fényképezőt, akkor feltűnne a Szolnoki Evezős Egylet Móricz-ligeti csónakháza, a teniszpályákkal, ami mögött vezetett a kocsiút a szandai úttól a komp felhajtójáig. Ha pedig 180 fokos fordulatot is tudnánk tenni, akkor a mai Verseghy park helyén a már leégett Scheftsik-malmot, illetve a búzapiacot látnánk. Természetesen a fotóstól balra a kép készítésekor már teljes gőzzel zajlott állami beruházásként az első szolnoki vasbeton közúti Tisza-híd építése. Amiről szintén készült képeslap, és néhány évig ugyanúgy forgalomban volt, mint a kompos kiadványok. Talán azért, mert a kiadók maguk sem hitték, hogy az új híd 27 hónap alatt elkészülhet, avagy minden körülmények között új kiadványokra volt szükségük.

E képeslap kapcsán még egy dologra hívnám fel a figyelmet. A felvétel jobb szélén ugyanis látszik, hogy a 20. század elején a belvárossal szemben lévő oldalnak csak egy része volt fákkal betelepítve. A szép sorban ültetett fákon túl, egészen a Tisza nagy kanyarulatáig kopár, ártéri legelő volt a mai Tiszaliget területének legalább a háromnegyede. Ezért némi túlzás ma arról beszélni, hogy a Móricz-liget a Tiszaliget elődje. Maximum előhírnöke. Ami majd csak azt követően alakul ki és kapja meg mai nevét, hogy az ezen a képeslapon megörökített komp helyén még kétszer kellett hosszú hónapokon keresztül így átkelni. Másodjára 1919 és 1921 között, mivel a román ostrom idején a „szép” Tisza-híd belvárosi hídfője megsérült. Harmadjára pedig 1944 ősze és 1946 kora nyara között, amikor Szolnok első vasbeton közúti hídja végleg megsemmisült, és helyére megépült az ideiglenesnek szánt, de végül 1963-ig szolgáló átkelő.

Vajon e lapot karácsonyi üdvözletként Szolnokról Bajorországba küldő német személy a második és harmadik szolnoki kompozást is látta?