A települések gazdaságának fontos pillére volt, hogy a helyieket, helyi kereskedők látták el. A fejlődésnek persze nem lehet gátat szabni. De miért ne nyerhetne az ügyön a közösség?
Csak aprócska szabályt sértett. Közlekedőket, gyalogosokat nem akadályozta. Szolnokon máshol is előfordul hasonló, nem is ritkán. Kit zavar? Nincs jobb dolgod, mint ezeket fotózni? Rendőrt hívtál? Lehet, hogy már egyedül vagyok, de engem ez zavar. Mert minden katasztrófa és balhé egy pici szabálysértéssel, félrenézéssel kezdődik, és ezek miatt lettünk következmények nélküli ország. Nincs más lehetőségem, csak itt és így tiltakozhatok. Bocs! Tanulóvezető. Valamit félreérthetett?
Nekem nem Mohács kellett, hanem Pákozd, de olyan, amikor nem hagyjuk félbe azt, amit elkezdtünk! Ma reggel Szolnok számára is máshogy kelt fel a Nap. Kérdés, tudunk-e élni vele.
Milyen célt szolgált ez a képeslap méretű kartonkép? A szolnoki Szabadság térről 1911 előtt készülhetett ilyen fotó? Gyömörey Félix házát akkor és azok építették, ahogy ma gondoljuk?
Önök szerint probléma Szolnokon a háztartási szemétgyűjtők idegenek általi át- és széttúrása? És az, hogy vannak olyanok, akik közterületen gyűjtik és tárolják a háztartási hulladékukat?
Ki lehetett az a szerencsés, aki a harmincas évek elején nagyjából egy munkás 150 évnyi fizetésével azonos összeget nyert Szolnokon? A nyereményt a Gettler Bank és Váltóüzlet fizette ki.
Cseh Tamás és Bereményi Géza dalairól, lemezeiről, kapcsolatáról és ezeken keresztül rólunk, magyarokról írt Amerikában megjelenő esszékötetet a 9 éve köztünk élő Diana Senechal.
A fejétől bűzlik, de a működéshez az kevés. Miközben a „szabadságharcosok” disznóságai miatt már nagyhalak is horogra akadnak, mikor nézhetünk szembe a helyi segítőkkel, működtetőkkel?
Színház a színházban. Egy megkerülhetetlen életmű átpörgetése. Romantika happy end nélkül. Közben egy tehetség csillogása, és talán egy mágnes, ami miatt lehet színház a jövőben is.
