A szolnoki székhelyű, de megyei érdekeltségű Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat grafikus képeslappal köszöntötte a 900 éves várost, amire a Volán és az Állami Biztosító is rákerült.
A települések gazdaságának fontos pillére volt, hogy a helyieket, helyi kereskedők látták el. A fejlődésnek persze nem lehet gátat szabni. De miért ne nyerhetne az ügyön a közösség?
Csak aprócska szabályt sértett. Közlekedőket, gyalogosokat nem akadályozta. Szolnokon máshol is előfordul hasonló, nem is ritkán. Kit zavar? Nincs jobb dolgod, mint ezeket fotózni? Rendőrt hívtál? Lehet, hogy már egyedül vagyok, de engem ez zavar. Mert minden katasztrófa és balhé egy pici szabálysértéssel, félrenézéssel kezdődik, és ezek miatt lettünk következmények nélküli ország. Nincs más lehetőségem, csak itt és így tiltakozhatok. Bocs! Tanulóvezető. Valamit félreérthetett?
Nekem nem Mohács kellett, hanem Pákozd, de olyan, amikor nem hagyjuk félbe azt, amit elkezdtünk! Ma reggel Szolnok számára is máshogy kelt fel a Nap. Kérdés, tudunk-e élni vele.
Milyen célt szolgált ez a képeslap méretű kartonkép? A szolnoki Szabadság térről 1911 előtt készülhetett ilyen fotó? Gyömörey Félix házát akkor és azok építették, ahogy ma gondoljuk?
Pataky Attila, Deák Bill vagy éppen Tóth Gabi és GwM választások előtti, a kulturális miniszter általi kitömésének kiderülése közben ne feledkezzünk meg a szolnoki kedvezményezettekről!
Weinstock Ernő 1928 és 1932 között készült fotóján látszik igazán, milyen szép volt Szolnok első vasbeton közúti hídja, amely alatt átnézve a Tisza-part akkori fejlődése is felsejlik.
A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.
Tanulóváros a vasútállomásnál, olajosok által támogatott iskolabővítés az Abonyi úton, 90 fős vetítőteremmel megálmodott moziüzemi székház, és egy meg nem épült 1000 fős sportcsarnok.
