Még épült az új belváros

E fotó készítésekor egy évtizede zajlott Szolnok új belvárosának az építése, még akkor is, ha első elemét – az állampárt székházát – tizennégy évvel korábban adták át, tervezni pedig még ennél is régebben kezdték. Az ismeretlen, de minden bizonnyal valamelyik érintett tervező vagy kivitelező vállalatnak dolgozó fotós, a ma is meglévő „Pelikán parkoló” széléről, az akkori Beloiannisz útnak háttal állva örökítette meg az épülő új belvárost, annak is elsősorban az átadásra kész új elemét, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot (MMIK). Mondjon bárki, bármit, ez az épület jelenlegi megcsúfolt állapotában is a „szocialista építészet” legjobb és legvállalhatóbb szolnoki példája. Egy minden elemében modern épület, amit sajnos az elmúlt közel öt évtizedben csak elrontani lehetett. Lásd például az ezen a képen a fotóshoz közelebb eső oldalán, a második emeleten lévő nyitott kiállítóteret, amelyet – ahogy e kép is mutatja – három oldalról a nap járhatott körbe, lassan tíz éve pedig a helyi tévé van a helyére falazva.

A fotó készítésének legvalószínűbb időpontjára – 1979 elejére – egyébként a képen észrevehető építkezési járművek utalnak. A felvétel bal szélén például egy darut látunk a fa takarásában, ami elhelyezkedése alapján az „olajos székház” építésén dolgozhatott. Ekkoriban az alföldi szénhidrogénbányászat központja volt Szolnok, ahol 1979 elején indult el annak a tízemeletes irodaháznak az építése, amelyet 1982 őszén adtak át, ezzel egy helyre költöztetve a városban szétszórtan dolgozó „olajosokat”. Ez az épület lett egyébként az új belváros, részben eredeti tervek szerint felépített utolsó épülete, hiszen a nyolcvanas évek kibontakozó válsága befagyasztotta a további beruházásokat. Majdnem két évtizednek kellett eltelnie, hogy a torzóban maradt területen újra építkezzenek, igaz, teljesen figyelmen kívül hagyva az eredeti elképzeléseket, így lett Szolnok „gazdagabb” egy tucatplázával, meg egy eklektikus banképülettel.

Az 1979 első hónapjaiban történt fotózásra utal a koszos Zsiguli mögött látható ZIL dömper is, amivel biztos, hogy nem a négy évvel korábban átadott Pelikán szálló valamelyik vendége érkezett. És szintén építkezési kellék volt az a lakókocsi, ami a képen véletlenül megörökített két hölgy mögött látható, és valahol a mai Agóra helyén álldogált. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tervei már 1974-ben készen voltak, sőt 1975-ben papíron a beruházás is elindult azzal az ígérettel, hogy az épület 1977-re készen lesz. Pénz hiányában azonban csak 1979-re lett kész, köszönhetően az akkori Állami Ifjúsági és Sporthivataltól érkező 50 millió forintos pótlólagos támogatásnak, ami miatt az „Ifjúsági” szó belekerült az intézmény nevébe. A képen teljesen késznek tűnő épületben a fotózáskor talán már a leendő dolgozók is ügyködtek, hiszen a műszaki átadás 1978 végén megtörtént, a Nemzetközi Gyermekév gyermeknapján pedig át akarták, és át is adták az intézményt.

Szomszédságában akkor már három éve működött a Centrum áruház, aminek a tetején elhelyezett kazánháza e fotó jobb szélén is látható. Már csak azért is, mert az MMIK és a Centrum között lévő emeletes, összekötő épületeket – ezen az oldalon az Állami Biztosító, a toronyházak felől pedig a Kommunista Ifjúsági Szövetség vállalkozása, az Ezermester áruház kapott bennük helyet – a nyolcvanas évek elején adták át, körbe zárva ezzel az ugyancsak zseniálisan kitalált rakodóudvart. Ahová belátni legfeljebb a Koltai Endre tervei alapján épület, és 1975-ben átadott 3-as számú irodaházból, azaz a Vízügyi székházból lehetett. Aminek tetején e fotó készítése után még egy évtizedig világított a vörös csillag.


