A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy valamikor a hetvenes években készült fotó a Baross utca elejéről, az 1-es parkolóról. A képen nem műemlékek, hanem „csak” szolnoki házak vannak, amelyek azonban alkalmasak voltak arra, hogy mai szolnokiak évtizedes emlékeit csalogassák elő. Szívmelengetően. Szolnokian.

Menjünk sorban! Mert voltak, akiknek a fotóról a Sütő utca távolabbi sarkán lévő – ma már nem létező – épület és a benne működő üzletek jutottak eszükbe.

L. Tamás: A csodás Tejivó! Ott vettem tejeskannába 2 liter tejet, az 1-esben 1kg (kilós) kenyeret. Mire hazaértem, elfogyott a tej fele, a kenyér belének nagyrésze. Felvittem a „maradékot”, és mehettem vissza a pótlásért. Letolást nem kaptam ezért otthon.

H. György: A tejivó helyén 75-ben már a Piknik bisztró működött.

N-Sz Csilla: Szüleim üzemeltették egy kis ideig

M. Márta: Bisztró mellet volt a Csillám üzlet, porcelán, pohár.

B. Éva: Tele volt a város kis üzletekkel, kirakatokkal, nézelődni valóval, emberekkel, élettel.

K. Áron: Itt az a kérdés, hogy a Tejívó oldalát mikor bontották le. 1975-ben vagy később?

***

A mai Baross utca 10. számú sarki telken egykor álló földszintes épületet, még akkor bontották le, amikor Beloiannisz utca volt a címe, a nyolcvanas évek második felében. A rendszerváltás hajnalán, a kétszintű bankrendszer kialakítása miatt lett szükség hirtelen banképületekre, így erre a telekre a Magyar Külkereskedelmi Bak (MKB) szolnoki fiókja került. Csak jóval később költözött ide a SZÜV, amikor a József Attila utcai „palotáját” elfoglalta az akkori Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal, azaz az APEH.

De menjünk tovább! A Sütő utca másik sarkán, az egykori Baross/Beloiannisz utca 8. számú telken ma már ugyancsak pénzintézet működik, bár nem az, amelyik átépítette.

F. T-né Zsóka: Mi laktunk a Gelka fölött. Ez a kép a 80-as évek elején készülhetett. A Sütő utca sarkán levő Bisztró ezt megelőzően Tejbolt volt, friss kiflivel, kimért tejjel és kakaóval, a jellegzetese finom illatával. Boldog éveket töltöttünk itt, szeretett szüleimmel.

V. Thomas: Azt az épületet nagyapám, Csollák Lajos építtette, ott volt műbútorasztalos-üzeme és boltja, amíg nem államosították. A bejárati kapu kulcsa még most is megvan nálam, őrzöm.

F. T-né Zsóka: Emlékszem a drága nagymamádra, Csollák nénire, ő volt a szomszédunk. A folyosó végén meg Zikély doktor rendelt.

S. József: A Gelka épületét teljesen lebontották (90-es évek eleje), csak a homlokzat maradt. Újraépítették és a PostaBank székhelye lett.

J. Lajos: Gelka szervizbe kezdtem a szakmám. Sajnos sokan elmentek közülünk azóta.

***

Az emlegetett Tejboltól és a későbbi Piknik bisztróról a korabeli megyei napilap viszonylag sokszor írt. Eleinte azért, mert hiányzott a városból a kulturált reggelizőhely, és a tejbolt/tejivó nem mindig töltötte be ezt a funkciót. Később pedig amiatt, mert a Piknik bisztrót amolyan szeszmentes helynek szánták, miként a Nemzeti szállóban és a Thomas bár helyén kialakított ifjúsági szórakozóhelyeket is.

Ám ennél számomra fontosabb és kedvesebb, hogy ez a sarki ház, akkor a Csollák-ház. Egyszer talán majd kiderül (remélem, hamarosan), hogy Csollák Lajos műbútorasztalosnak vajon volt-e köze a szandai vagy a kertvárosi Csollák kocsmákhoz.

A Csollák-ház mellett pedig ott az 1-es ABC épülete.

Sz. Tibor: A szolnoki boltok közül két bolt volt, ahol a padlóra és a vélhetően olajkályhára emlékszem. Az egyik az „egyes” melletti készruha, a másik a Gábor Áron tér felé, Úttörő (Konstantin) út Rákóczi út sarkán lévő kisbolt. Itt elég jó kiskifliket lehetett venni.

H. Valéria: A kisboltban még arra, hogy körben mennyezetig értek a polcok. Gyerekként, sorban állás közben arra gondoltam, hogy pakolnak olyan magasra és mikor? Látni sosem láttam.

F. Antal: Mennyivel szolnokiasabb úgy, hogy Konzum!

B. Tibor: Hiányzik az 1-es!

S. T. Mária: Iparcikk kisker irodái az emeleten.

L. Antal: Alatta bulihely volt, és zárt lőtér.

***

Az 1-es ABC a második világháború előtt és után valóban Konzum volt, csak az államosítás, és a szolnoki boltok számozása után kapta meg a rangos 1-es számot. (A legendás ruhabolt így lett 33-as, viszont a „hatvanas” nem 60-as, hanem 121-es – de ez egy másik történet.) A lényeg, hogy az államosítás után a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat „zászlóshajója” lett. A cég irodái még a rendszerváltás után is ennek az épületnek az emeletén működtek, miként az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalaté (később Ideál) a szomszédos házban.

Megérte elővenni ezt a képet és írni róla. Köszönöm, hogy kommenteltek hozzá. Ilyenkor kifejezetten jó szolnokinak lenni.