E fotó készítésének helyszínét nemcsak az támasztja alá, hogy a nagyszerű Fortepan.hu oldalon található, Ladinek Viktor által adományozott, 228146-os számú kép leírásában Szolnok neve szerepel. Nem lenne semmi meglepő ugyanis abban, ha egy több évtizedes fotó helyszínét és készítési dátumát rosszul adnák meg, hiszen – sajnos – nem minden papírképre került gondos datálás, meg hát az emlékezet is félrevezethet olykor. Ebben az esetben még az sem lenne bizonyító erejű, hogy a kabinos stég mögött egy uszály is feltűnik, aminek oldalán a Szolnok név fedezhető fel, hiszen a város nevével megjelölt vízijármű bárhol kiköthetett a Tiszán, de akár máshol is. Esetünkben a legfőbb bizonyíték a felvétel bal szélén lévő „szép Tisza-híd”, amely 1911 és 1944 között kötötte össze a folyó két partját Szolnoknál. Illetve a hídon túl felfedezhető tűzfal, ami szerintem az egykori pénzügyőr laktanyához tartozott, illetve a kémény, ami pedig a szolnoki villanytelepen – a mai EON bázison – állt. Mindez egyértelművé teszi, hogy a fotó a mai Tiszaliget alatt, nagyjából az Aranylakat parkolójával egyvonalban készült.

A datálás tekintetében el kell fogadnunk a Fortepan által megadott évszámot, mivel kevés kapaszkodó van a képen ennek megerősítésére vagy cáfolására. A fentebb említett pénzügyőr laktanya miatt – ami a mai Gutenberg téren, a művésztelep kertjével szemben ma már lakóházként áll – biztos, hogy a fotó a harmincas évek elején, talán 1932-őt követően készülhetett. És mivel még a híd is áll, az is biztos, hogy 1944 ősze előtti a felvétel. Ennél tovább talán csak azzal lehetne szűkíteni a fotózás intervallumát, hogy a háborús években, pontosabban 1941 után már nem nagyon készült ennyire békebeli kép.

Ha esetleg tudnánk valamit a stégről, netán a megörökített hölgyekről vagy a csokornyakkendős úrról, akkor tisztázható lenne nemcsak a készítés pontos dátuma, de az is, hogy kik ők.

Az biztos, hogy ruházatuk alapján minimum a felsőbb középosztályhoz tartozhattak, amibe a harmincas években a helyi értelmiség tagjai – pedagógusok, orvosok, újságírók, banktisztviselők – is simán belefértek. A hölgyek ruházata kifejezetten a polgári jólétre utal, miként az is, hogy szabadidejükben teniszezhettek. Ami egyébként Szolnokon egyáltalán nem volt meglepő. A városban ugyanis már a századfordulón – tehát korábban, mint a képen látható hölgyek születtek – már voltak teniszpályák, az elsők éppen e felvétel közelében, az evezős egylet tiszai csónakháza mellett. A kép szereplői is minden bizonnyal onnan sétálhattak le a folyópartra, ám nem zárható ki, hogy szenvedélyüknek a MÁV strand környékén is hódoltak, ahol a harmincas években szintén több salakos pálya várta a teniszezőket. Sőt, a Podolszky utcai pályát a teniszszövetség is számon tartotta, és még versenyeket is szerveztek rajta. Mindez egy kicsit arra is rávilágít, hogy Szolnok, mint az ország tizedik legnagyobb városa, milyen képet mutatott a harmincas években.