Nincs kétségem afelől, hogy az eredeti fotót Szigeti Henrik, az akkor már bő évtizede Szolnokon élő és „praktizáló” udvari fényképész készítette. Erre abból következtetnék, hogy az 1904. december 26-án postára adott verziónak az alján, a fehér alapon piros betűkkel saját cégének reklámja is olvasható. Nem hinném, hogy Szolnok első „képes krónikása”, aki akkor már körbefotózta a várost, idegen „tollakkal”, azaz képekkel ékeskedett volna. Szerintem Szigeti mester valamikor 1904 nyarán állította fel kameráját a szolnoki vasútállomás felé vezető út, valahol a mai Gépipari vagy rendőrség előtt, majd az elkészült fotóból nem sokkal később képeslapot jelentetett meg.

Azt persze nem értem, hogy a város ismerője saját kiadású képeslapja aljára miért a „Vasúti fasor” helyszínmegjelölést írta 1904-ben. Cseh Géza Szolnok város utcanevei című könyvében ugyanis az olvasható, hogy a vasútállomás és az Eötvös tér közötti szakaszt Vasúti sornak, Vasúti fasornak, olykor Két fasor köznek nevezték egészen 1894-ig, amikor a Szapáry úttól kezdődően Baross Gábor utcára keresztelték az egész hosszú közterületet. Előfordulhat persze, hogy az akkor még az állatvásár téren – azaz a mai Eötvös téren – túl lévő, erősen külvárosias vagy inkább falusias környéken futó, lényegében beépítetlen szakaszt akkor még nem illették az egykori „vasminiszter” nevével. Miként az sem zárható ki, hogy hivatalosan, papíron ugyan Baross utca volt a neve, de a helyiek továbbra is a megszokott, lényegében az irányára utaló néven emlegették. Ne felejtsük el, hogy a város főterét, a Kossuth teret is simán jelölték még az elkeresztelés után két évtizeddel is, eredeti funkciója szerinti Piacz térként!

Valószínű, hogy a felirat pontatlanságán – vagy éppen pontosságán – az 1904-es postázó épp úgy nem akadt fenn, mint az ugyanazt a fotót használó másik képeslapot öt évvel később felhasználó. Az 1904. december 26-án postázott első verziót Szolnokról Budapestre küldte egy bizonyos Dezső Dankó Istvánnak, részben névnapját köszöntendő, részben pedig egy pár nappal későbbi találkozót így egyeztetve. Az öt évvel későbbi – tehát már nem hosszú címzéses – anzikszot pedig Juliska küldte Szolnokról Sepsiszentgyörgyre 1909. szeptember 4-én Bocz Elek gimnazistának, szerintem a testvérének. Az első esetben sem számított, mi van a lap képes oldalán, miként a másodiknál is az volt a fontosabb, hogy az utazó valamilyen módon haza tudjon üzenni.

És ez utóbbihoz kiválóan megfelelt az Állomás tőzsde kiadásában megjelent levelezőlap, amihez minden kétséget kizáróan Szigeti Henrik 1904-ben készült felvételét használták fel, csak éppen a fotó információszegény, utat megörökítő alját is kinyomtatták. Nyilvánvaló, hogy ezen a képeslapon is még az 1857-ben emelt vasútállomás épülete látható a fasor végén, hiszen azt az épületet csak Szigeti eredeti fotójának az elkészülte után, valamikor 1907 körül bontották el. Nincs kétségem afelől sem, hogy a második anziksz postázásakor már nem teljesen így nézett ki a Baross utca felső vége, és nemcsak azért, mert a fák tovább nőhettek. Hanem azért is, mert 1909-re biztos, hogy macskaköves út vezetett Szolnok belvárosából a vasútállomáshoz, emiatt talán a járda melletti kocsivetők is feleslegessé váltak, és a lámpaoszlopokra közvilágítás is került. Az iskolasor építése természetesen még nem kezdődött el, hiszen a polgári fiúiskolát csak valamikor 1912-1913 tájékán kezdték alapozni, hogy aztán teljesen új arculatot kapjon az egykori Vasúti fasor és környéke.