Ebben a sorozatban már többször írtam arról, hogy Szolnok első írásos említésének 900. évfordulója megünnepléséből nemcsak a városi tanács vette ki a részét, de a helyi cégek, szervezetek, sőt a megye települései és vállalatai is. Részben azzal, hogy pénzt adtak különböző, jubileumi fejlesztésekhez – például a szolnoki buszpályaudvarhoz –, részben pedig úgy, hogy dolgozóik társadalmi munkát vállaltak egy-egy szolnoki ügy – például egy óvoda bútorainak elkészítése – kapcsán. A legnagyobb cégek mindezek mellett saját reklámanyagaikat is alárendelték az ünneplésnek, gondoljunk csak a zagyvarékasi Béke TSZ Szövetség ABC-t hirdető kártyanaptárjára vagy a Tisza szálló 900 éves feliratú dísztárgyaira. De ide sorolható a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat is, amely apró tárgyak – például kiskanalak –, kártyanaptárak mellett ezzel a több szempontból is érdekes képeslappal is köszöntötte a jubileumot.

A 900 éves Szolnokot hirdető képeslap egyik különlegessége, hogy a feliraton kívül elég kevés dologgal kötődik az 1975-ös évhez vagy éppen a jubileumhoz. Kicsit olyan, mintha a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak eredetileg is szerepelt volna a „marketingtervében” egy olyan rajzos képeslap, amely a legjelentősebb megyei egységeit hirdeti, és csak utólag jutott valakinek az eszébe, hogy ha ráteszik a megyeszékhely címerét és a „Szolnok 900 éves” szöveget, akkor a jubileumi, elvárt együttműködésüket is kipipálhatják. Avagy úgy számoltak, hogy a jubileumi nagy felhajtásban – számtalan országos esemény, kiállítás és vásár színesítette az 1975-ös évet Szolnokon – még jól is járhatnak, ha a városba látogatók figyelmét így hívják fel a vendélátó-egységeikre. Nem lehetett véletlen, hogy az akkoriban lényegében monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap helyett a térképekre specializálódott Cartographia vállalattal kooperáltak, és 10 ezer (!) példányban jelentették meg ezt a 2 forint 50 fillérért kínált kisnyomtatványt. Szerintem joggal számítottak arra, hogy ez a mennyiség el is fog fogyni.

Azt persze nem értem, hogy a kiadást felvállaló Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat, amelyik saját üzleteit propagálta, miért vonta be a projektbe a Volán 7-es számú vállalatát, illetve az Állami Biztosítót. És ezeknek az egyébként jóval nagyobb, ráadásul országos céghálóba tartozó vállalatoknak miért érte meg, egy kicsit bénán, rákerülni egy ilyen lapra? A helyi tömegközlekedést és szállítást szinte teljes egészében uraló Volán még csak-csak érthető, hiszen a turisták esetleg az ő buszukkal vagy taxijukkal közlekedtek, de, hogy az akkor egyedüli Állami Biztosító mit remélt ettől, az rejtély. Csodálkoznék is, ha fél évszázad távlatából mindezekre objektív választ lehetne találni.

Az összesen 12 vendéglátóipari-egységet rajzosan megmutató kiadványra három szolnoki „intézmény” került fel. Az 1963-ban átadott Árkád eszpresszó, ami 1975-re azért már sokat vesztett fényéből, ráadásul ennyi erővel a Múzeum étterem vagy akár a Tünde cukrászda is ott lehetne a lapon. A Restaurant Aranylakat a képeslap megjelenésekor már ötödik éve várta a vendégeit – egyszerre akár 400 embert – a Tiszaliget bejáratánál, amit tényleg megérhette reklámozni, hiszen 1975-re már nemcsak a strand, a kemping és a motel működött a Ligetben, de készen volt a saját étteremmel nem rendelkező Touring Hotel is, és az év közepétől nemcsak a stadion, de a sportcsarnok is több ezer embert fogadhatott egy-egy eseményen. Még a 12 egység között egyedüli idegennyelvű Restaurant megjelölés is érthető, hiszen itt tényleg komoly esély volt külföldiek fogadására.

A legfontosabb azonban a Hotel Pelikán reklámozása lehetett, ami gyaníthatóan, a képeslap leadásakor még nem nyitotta meg a kapuit. A Pelikánt ugyanis 1969 óta építették, 1974-re pedig ugyan nagyjából készen volt – tehát le is lehetett rajzolni –, azonban az első vendégeit csak 1975. április elejétől fogadta. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy a 96 szobájában 156 fő fogadására alkalmas szálloda hatalmas éttermével, exkluzív bárjával és dollárboltjával a megye vendéglátását szervező cég zászlóshajója volt. Vagyis lett 1975-re, Szolnok jubileumi évében, aminek köszöntésére ez a grafikus képeslap is készült.