– Akik az elmúlt hetekben járt a budapesti Nyugati téri aluljáróban, azoknak feltűnhetett az új regénye óriásplakátja. Ebből akár arra is következtethetünk, hogy az új kiadó fantáziát lát Önben. Avagy befutott író lett.

– Az elmúlt években a Pont Kiadó adta ki a könyveimet, de azt gondolom, ahhoz, hogy az ember fejlődjön, időről időre más közegben is meg kell méretnie magát. Érdeklődéssel és nagy rokonszenvvel figyeltem tavaly nyáron a Libri Kiadó alakulásáról szóló híreket. Tetszett az a gondolkodás, az az ötlet, amely mentén ez a kiadó létrejött. Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem csalatkoztam. Sőt. Remélem, ez kölcsönös.

– És a befutás? A 2010-es József Attila-díj, a sikeres rádiójáték pályázat és az új regény alapján érezhető, hogy ismertebb író lett?

– Nem tudom, és nem is tisztem ezt eldönteni.

– A vérgróf már eleve a Librinek készült, vagy menet közben került hozzájuk?

– A vérgrófot 2010 késő őszén, vagyis éppen száz évvel azután kezdtem írni, amikor a regény játszódik. Tehát akkor már készen volt a kézirat, amikor értesültem a Libri létrejöttéről. Egyszerűen elküldtem a kéziratot Sárközy Bencének, a kiadó egyik vezetőjének.

– Kik tartoznak még a kiadóhoz?

– Ez egy nyílt profilú kiadó, amely annak ellenére, hogy alig fél éve indult, máris nagyon komoly szereplővé nőtte ki magát. Dunajcsik Mátyás a szépirodalmi főszerkesztő, A vérgrófot is ő gondozta. Az ősszel Barna Dávid és Papp Sándor Zsigmond könyve jelent meg a szépirodalmi szekcióban. Ezekben a hetekben, a költészet napjához és a könyvfesztiválhoz kapcsolódóan pedig Térey János és Závada Pál kötetei következnek.

– Van jelentősége, hogy éppen száz évvel a regény cselekménye után kezdte írni a történetet?

– Nincs.

– Egy korábbi interjúnkban említette, hogy az új regény egy Pesten játszódó történet, amiben korabeli ismert személyek is felbukkannak.

– A vérgróf a száz évvel ezelőtti Budapesten játszódik, ahol rejtélyes gyilkosságok közepette fölbukkan egy még rejtélyesebb figura, aki egyenesen Rákóczi fejedelem fiának mondja magát. Ráadásul éjjel él, nappal rejtőzik, és senki nem látta még enni. Az ő alakja köré szerveződik a történet, és közben megjelennek a korszak kultúrájának ismert alakjai: Ady Endre, Bródy Sándor, Hunyady Sándor, Hunyady Margit, Krúdy Gyula, Ditrói Mór, Lukács György és mások. A regény egyik szereplője ugyanis újságíró, aki nem mellesleg verseket is ír, és így a korabeli kulturális életben mozog. Ebből kiindulva megkerülhetetlen volt más írók szerepeltetése a történetben. Akik előtt nem mellesleg tisztelegni is szerettem volna.

– Mennyi a regényben a valós esemény? Van valami történelmi alapja a leírtaknak, vagy az írói fantázia szüleményei?

– Annak van történelmi alapja, hogy a száz évvel ezelőtti Budapest nagyjából úgy nézett ki, amilyennek igyekeztem megfesteni. Van benne valós esemény is, hiszen jó pár valós szereplője van a történetnek. De az ilyesmit nem mérném rőffel.

– A bemutató meghívóján az áll, hogy ez egy trilógia első része, és ősszel jön a második rész, A vérgrófnő. Eleve trilógiának indult, vagy menet közben jött rá, hogy egy könyvben nem fér el a történet?

– Nem, egyáltalán nem úgy ültem az asztalhoz, hogy na, akkor most belevágok egy trilógiába.

– És hogy áll a második rész? Elkészült, vagy az első fogadtatása még befolyásolhatja a történetet?

– Ebben nem befolyásolnak a visszajelzések. A második regény készül, türelmesen várja sorát.

– Amikor a József Attila-díj után beszélgettünk, azt mondta, hogy a munka és a család mellett hajnalonként ír. Ez a regény is így született?

– Igen, minden hajnalban van egy-két óra alkotói szabadságom.