2025.10.14. (kedd)

Tejes öröm a piacról

Tejes öröm a piacról

Dátum:

Ez nem az a hely, amit azért keresünk fel hetente, hogy ott lakjunk jól. Ez a hely az a kihagyhatatlan szombati program, ahonnan egy hétre való élvezetet viszünk haza. Ez az a tejes bolt, ahol a leghosszabb a sor a szolnoki piacon. Higgyenek a többieknek!

Be kell vallanom, hogy asztali örömök terén elég konzervatív vagyok. Mások ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy nincs bennem kalandvágy, nehezen próbálok ki új dolgokat. A magam részéről e két megállapítást inkább úgy vegyíteném, hogy hangulat kell a jó evéshez. Az olyanhoz, amikor az ember nem jól lakni, táplálkozni, hanem szórakozni akar.

Azt hiszem, egy ilyen pillanatomban álltunk be először a szolnoki piacon a Bajári Istvánné, őstermelő boltja előtt kígyózó sorba.

Így persze nem fogják megtalálni, tehát először jó szívvel útba igazítom Önöket. Bajári Istvánné üzlete a szolnoki piacon a csarnokban bent van. A Ságvári körút felőli oldalon, nagyjából középen. Bemenni nem lehet, a csarnok felé nyílik két kiszolgáló ablak, amelyek előtt általában hosszú sorok kígyóznak. Érdemes hinni a többieknek, álljanak be nyugodtan a két sor valamelyikébe, megéri a várakozást.

Vessenek meg érte, de körözöttet nem nagyon ettem korábban. Lehet, hiba volt, de Bajáriné kellett ahhoz, hogy ezt belássam. Az ő körözöttjének ugyanis mindig gyönyörű a színe, egyenletes a fűszerezése és olyan állagú, amihez szívesen nyúl az ember. És, hát az íze! Telitalálat. Vegyenek hozzá valahol valami jófajta házikenyeret, a piacon zöldséget, meg esetleg a békéscsabai kolbászostól – a virágosok felőli bejáratnál van a bódéja – enyhén csípős, nem túl kemény kolbászt, és tényleg azt fogják érezni, ennél jobb dolguk sose legyen. Ráadásul ez a körözött még egy hét múlva is az, aminek szombaton megvettük.

Mint említettem, rettentő konzervatív vagyok, de a bolt felirata szerint abonyi őstermelő képes kibillenteni a hülyeségemből. A krémsajtja is kihagyhatatlan. A legjobb vasárnapi reggeli az egyik karéj kenyérre ezt, a másikra meg a körözöttjét kenni. És, ha még a parenyica sajtból is ehetünk hozzá, hát az asztalunkra száll a mennyország.

A bolt előtt sorban állva tapasztalhatjuk, hogy sokan esküsznek a tejükre, a tojásukra, a tejfölükre és a sajtjaikra. Nem bő a választék, viszont, ami van, arról mind hihető, hogy nemcsak finom, de valóban házias is.

A multikat hülye akciókkal, meg műmagyarkodással nem lehet legyőzni. Meg nem is kell. Viszont ilyen őstermelők, mint az abonyi Bajári Istvánné, aki állítólag három generációs családjával műveli ezt a csodát, elcsábíthatnak bennünket. Esküszöm, azt kívánom nekik, hogy generációk éljenek meg abból a kétkezi munkából, ami örömet terít az asztalomra. Akinek meg gusztusa van az ilyesmire, támogassa őket azzal, hogy beáll a szolnoki piacon lévő boltjuk előtt kígyózó sorba.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Egy év

Mellé ment

Kinek az oszlopa?

Buborékfújók

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kicsiny, de nyitni való

Az Aranylakat parkolójában lakókocsis street food burgerezőt nyitni a legnagyobb hőség idején, az olyan pimasz ötlet, amire csak azt lehet mondani, hogy ha a kitalálói hisznek benne, akkor csatlakozzunk és szurkoljunk! Amit nagyban megkönnyít, hogy tényleg jók a burgereik.

Még egy Várkaput!

A legjobb, ami eddig a Várkapuban történt, a kávézó, ahol van értelme ajánlatot kérni, ahol többször is el tudják készíteni az ország egyik legjobb lattéját, ahol érdemes süteményekről álmodozni. És ezúttal is vonatkoztassunk el az épülettől, a kiállítástól és az elhúzódó beruházástól!

Kétarcú: hétköznapi és hétvégi

"Gyakrabban kellene ide járnunk." Hangzott el nagyjából a második falat után, szerda délben a Beer and Burgers Mártírok úti éttermében, alig néhány perccel a rendelés után. "A hétvége nem megy." Állapítottuk meg ugyanott szombat délben, amikor nem pont azt kaptuk, amire sokat vártunk.

Orosz vendégségben

Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.