2026.02.23. (hétfő)

Hoppá! Gyorsan ide!

Hoppá! Gyorsan ide!

Dátum:

Már a küszöbön majdnem hanyatt estem. Nem sokat vártam ugyanis a Szolnoki Galéria Műgyűjtők féltet ritkaságai című kiállításától. Erre benyitok, és előbb egy Ingo Glass kisplasztikán akad meg a szemem, aztán meg három Aknay képen. Mi van itt? Az elmúlt évek legjobb kiállítása.

Elnézést kell kérnem az előítéleteim miatt. Őszintén megmondom, el nem tudtam képzelni, hogy a megyei műgyűjtők milyen féltett ritkaságokkal fognak majd előállni. Esküszöm azt hittem, hogy sokad vonalbeli, giccsbe hajló, urizáló puccparádét kapok majd. Bocsánat! Bocsánat! A kiállított közel hetven kép nagyobbik része olyan kortárs alkotóktól származik, akiket itthon a legfontosabbak között tartanak számon, de többségük a nemzetközi galériákban is megállja a helyét.

Nem vagyok hozzáértő, de számomra ez az elmúlt évek legjobb szolnoki kiállítása. Oly annyira, hogy még az sem érdekel, ha nincs semmiféle katalógus, vagy szóróanyag, ha a képek többségét azon kívül semmi nem rendezi egy tárlatba, hogy helyi magángyűjtőktől származnak. Persze jó lenn önálló Aknay János, Deim Pál, Wahorn András, Sváby Lajos vagy éppen Pauer Gyula kiállítást nézegetni Szolnokon. Ám be kell látni, hogy ezekre minimális az esély nemcsak nálunk, de lassan a fővárosban is. Jó lenne, de tényleg kárpótol, hogy a legjobb kortársakból egy ennyire gazdag metszet került a Szolnoki Galéria falaira.

Lehet, hogy túlzásokba esek. De elfogódott vagyok. Aknay János sajátos portréi mindig levesznek a lábamról. A tavaly elhunyt Pauer Gyuláért csak a pesti Duna-parti cipők okán is lelkesedni kell. Wahorn András és ef Zámbó István számomra a kortárs, lázadó képzőművészet ikonjai, akik olyanok, mint a kedvenc zenekara az embernek: bármit csinálhatnak, az csak jó lehet. Aki pedig látta már Ingo Glass dunaújvárosi köztéri alkotásait, és ezek miatt esetleg el tudja fogadni, hogy a jó szobor az nemcsak talapzat és történelmi személyiség megformált alakja lehet, az megérti, miért lehet ujjongni bármelyik munkájától.

Vannak persze olyan képek is, amelyek nem hoznak különösebben lázba. De például Tenk László Kikötő a Duna-völgyi hídnál című festménye mellett mégsem lehet szótlanul elmenni. Mert eszembe jut róla, hogy az egyik neves, fővárosi galéria aukciós tárlatán milyen áron kínálják a mester többi munkáját.

Aki befektetési céllal kezd kortárs, magyar képeket gyűjteni, az szerintem nem kisebb kockázatot vállal, mintha egy-egy festmény árát megjátszaná a lottón. Viszont, aki a maga örömére kezd gyűjtögetni, az óhatatlan, hogy ma még ismeretlen, és a piac számára akár értéktelen kincsekre is bukkanhat. Kántor Ágnes „Jó! Egy pillanatig már azt hittem, bajban vagyunk!” című, két darabból álló alkotása például tipikusan ilyen. Számomra ismeretlen, de zseniális.

Nem tudom, mivel lehetne minél több szolnokit rávenni, hogy szánjon erre a kiállításra fél órát az életéből. Lépjen túl azon, hogy ami modern, az érthetetlen. Nem igaz! Ennyire szórakoztató, elgondolkodtató, vidám és jól eső kiállításra tényleg nagyon régóta nem emlékszem Szolnokon. Tessék menni, nézni és mesélni mindenkinek. Mert igazi kincsek parádéznak a galériánkban.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hol érezném magam otthon?

Amennyiben egy normális országban élnénk, akkor a következő Oscar-díjra Magyarország az Itt érzem magam otthon című filmet jelöli, miközben az alkotói minden hazai díjat is megkapnak.

Rudi helyett hungarocell

Hol ment félre a Beléd estem? Előbb lett pénz, mint elkészült a forgatókönyv? Sokat akart a szarka? Pedig az alapötlet jó volt, a színészek kiválóak, a Beléd estem mégis vállalhatatlan.

Megfelelő lépcsőfokon

Miként Pávek úr tudja, hogy pincéje hányadik lépcsőjén lesz ideális hőmérsékletű a sör, a Damjanich múzeumban vendégeskedő Ez sör! kiállítás is pont annyit mesél és mutat, ami még jólesik.

Megmozduló nézőtér

Nem értem, eddig miért nem jutott ez senkinek se az eszébe. Nem magyar táncfilm, hanem játékfilm magyar táncokkal, aminek a táncos jelenetei közben mozog alattad a mozi széksora.