Gyerekkorom nyári hétköznapjai a kőszegi főtéren álló Tejivóval indultak. Ahová korán reggel kellett elballagni, kiállni magas felnőttek között a mindig hosszú sort, és két kanna kimért tej mellé, az éppen nagymamámnál nyaraló unokatestvérek számának megfelelő kiflit venni. Amiből minimum egy csücsök nélkül érkezett meg az asztalra. De hát ki bírta volna az oda-vissza utat éhesen, mikor hazafelé a szatyorban már ott figyeltek a barna, ropogós héjú, göngyölt kiflik? Néha eszembe jutott, talán a visszaút előtt ott, a Tejivóban kellene reggelizni, ahogy néhány felnőtt tette, miközben viccesen söröskorsóból itták a kimért tejet vagy kakaót.
A Kossuth úton, az egykori Megyei Tervezővállalat földszintjén, a pizzéria mellett március elején megnyílt Félegyházi Pékség helyben sütött kiflijéről jutott mindez eszembe. Mert ilyen kívül ropogós, belül omlós, valóban göngyölt, gyönyörű színű kiflivel tényleg csak itt és gyerekkori meséim színhelyén találkoztam. Frissen felséges, de még félnaposan vagy másnaposan is olyan, hogy az idősebb biztos vereségével végződő apa-lánya harcot robbant ki az asztalnál. Nem is csoda, hogy szombaton reggel, felfedező utunkra indulva, több szatyor ilyen kiflivel találkoztunk.
A Képcsarnok Vállalat egykori szolnoki bemutatóterme helyén sok mindennel próbálkoztak már mióta az igényes képzőművészet a mellékutcákba költözött. Őszintén remélem – nemcsak a kiflijük miatt -, hogy az egyébként Szolnokon, a Baross úton már egy kisebb boltot működtető vállalkozás sikeresebb és hosszabb életű lesz itt. Amihez szerintem minden adott. Száz méteres körzetben viszonylag magas az ügyfeleket is vonzó hivatali szobák száma. Éhes fiatalokkal teli iskola van a közelben. Ráadásul a külvárosokkal összekötő buszok is szinte az üzlet portálja előtt állnak meg. Tehát a hasán keresztül potenciálisan megfogható vásárlóból nem lehet hiány. Akiket csak be kell csalogatni.
Mert, aki már bent van, az szerintem nem tudja majd megállni a vásárlást. És a fogyasztást. Ami helyben is megtörténhet, hiszen a hosszú kiszolgálópult mellett több, kényelmes székekkel körberakott asztal és a főutcára néző, láblógatós hely is kínálja magát az üzletben. Az első hétvégén a kávékészítés még kicsit döcögősen ment, meg nekem a kimért narancslé is hiányzott a reggelihez, de a kifli mellett a tényleg friss, nem nejlonba izzasztott, hanem szinte házi szendvicsük mindezekért kárpótolt. Ha pedig egyszer még söröskrigliben tejet és kakaót is fognak mérni – kardozzák le a csak paragrafusokra emlékező hivatalnokokat! – én csodát fogok kiáltani.
Persze akkor is, ha ezen az elátkozott helyen sikerült gyökeret verniük, és miként Bécsben, meg az attól nyugatabbra fekvő városokban teljesen természetes, Szolnokon is megszokottá válik a pékséggel kombinált bisztró. Ami a fejemben annak a régi Tejivónak a modern változata.
