2025.08.27. (szerda)

Létezik a Múltbolygó

Létezik a Múltbolygó

Dátum:

Nem Radó Denise ötlete volt, hogy ebben az évadban a klasszikussá vált A padlást rendezze, ugyanakkor örült a lehetőségnek, és természetesen a szolnoki előadás más lesz, mint a máshol láthatók. Mert hisz a darab spirituális töltetében, ami meg is jelenik a Szigligeti idei második bemutatóján.

– Már-már hagyomány, hogy minden évadban rendez egy zenész darabot Szolnokon. Miért éppen A padlást állítja idén színpadra?

– Nem az én ötletem volt, az igazgatóság kért fel, de nagyon örültem. Egyrészt jólesik, hogy gondoltak rám, és úgy látják, képes vagyok megoldani a feladatot. Ami nem könnyű, hiszen mint sokakban, bennem is él egy meghatározó élmény az eredeti, Vígszínházi bemutatóról. Ami korszakalkotó volt úgy zeneileg, mint színészileg, de a filozófiájában vagy éppen a színpadi megvalósításában is. Az az előadás szinte klasszikussá vált. Nem véletlen, hogy amikor annak idején igazgató úr megkérdezte, miket szeretnék rendezni, és felsoroltam a Jézus Krisztus szupersztártól, a Kabarén keresztül a La Mancha lovagjáig nagyon sok zenés darabot, A padlás nem volt köztük. Mert azt éreztem, ahogy a Vígszínház megcsinálta az egyszeri és megismételhetetlen. Ugyanakkor eltelt huszonvalahány év, és mai szemmel nézve sok minden átértékelődött, amit próbálok is beleszőni a darabba. Nagy kihívást jelentett, de egyben remek munkát is.

– Befolyásolta valamiben, hogy abban a klasszikus ősbemutatóban Balázs Péter is szerepelt?

– Nem, főleg, hogy ebben nincs benne. Semmiféle megkötés nem volt a darabbal kapcsolatban. Az igazgató úr persze olykor benézett a próbákra, mondott ötleteket, amelyekből volt, amit beépítettünk és használunk az előadásban.

– Miben lesz más a Radó Denise féle előadás, mint a Víg vagy a környékbeli színházak A padlása?

– Nyilván más lesz. Azzal együtt, hogy a nimbuszához, az emblematikus dalaihoz nem nyúltam, mert ezek sokakban hagytak mély nyomokat. Ugyanakkor a mai világunk helyenként realisztikusabb és zaklatottabb, mint amikor született a darab. Ráadásul én hiszek a darab spirituális töltetében, hogy valóban létezik az ominózus Múltbolygó, ahová mennek, és ahonnan jönnek a szellemeink, és ahol találkozhatunk elhunyt szeretteinkkel. Ezt igyekszem is egy kicsit erősíteni az előadásban.

– Egy kivételtől eltekintve szolnoki színészek szerepelnek a darabban.

– A Szigligeti Színház nagy adottsága, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnöm, mintha a társulatra írták volna a szerepeket. Kertész Marcella, Barabás Botond, Dósa Mátyás és a többiek figurában és hangban is illenek az eredeti elképzelésekhez, illetve a bennem élő képhez. Sőt, a társulat adta lehetőség, hogy nálunk Robinson, a gép nem egy díszlet lesz, amihez valaki a hangját adja, hanem testet ölt. Kinczel József, aki nemcsak remek táncos, de színész és énekes is egyben, a maga mozgáskultúrájával különlegesen oldja meg ezt a figurát. Ami szintén olyasmi lesz, amitől a szolnoki A padlás más lehet, mint a többi színház előadása.

– Nem bánja, hogy színészként nem szerepelhet az előadásban?

– Színész is vagyok, és persze nagyon szeretnék abban a színpadi munkában részt venni, amiben a többiek igazi csapatként dolgoznak. Ugyanakkor lehet, hogy az én hiányosságom, de csak úgy tudok rendezni, hogy kívülről nézem a darabot. Mert rendezés közben át kell látnom a fénytől, a hangon át a jelmezekig és a kellékekig mindent. Ezáltal meg persze benne leszek majd mindabban, amit a színpadról a nézők kapnak.

– A nagymamával párhuzamosan próbáltak, amiben szerepel. Hogy lehetett a kettőt összeegyeztetni?

– Annyira tele volt a fejem A padlással, hogy amikor A nagymama főpróbahete miatt leálltunk vele, egyszerűen kényszerítenem kellett magamat, hogy amíg színészként játszok, ne zakatoljon bennem a rendezés ezer ötlete. Nem volt egyszerű. Szerencsére A nagymamának csak az első felvonásában szerepelek, így a bemutató után, a második felvonások alatt már újra A padláson járhatott az eszem. Sőt, néha úgy éreztem, még jót is tesz, hogy A nagymamával kicsit kizökkenhetek a hetek óta tartó rendezésből.

– Véletlen, hogy sok zenés darabot állít színpadra?

– Így adódott, de nincs kőbe vésve, hiszen az előző évadban például az Öt nő az esőbent és a Csizmás kandúrt is megrendezhettem, amelyeket még mindig mennek. Persze nagyon szeretem a zenés darabokat, amelyekre sokan rámondják, hogy a könnyű műfaj. Pedig nem. Sokkal összetettebb egy zenés darab rendezőjeként a műszakra, a színészekre, a zenére, az öltöztetőkre, a fényesekre és minden egyébre figyelni. Ezért is érzem nagy megtiszteltetésnek, hogy a színházvezetés újra úgy gondolta, meg tudok birkózni az ilyesmivel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Népünnepély volt a ’74-es VB

Fél évszázada több mint harminc ország, közel hatszáz sportolóját és kísérőjét fogadta Szolnok a XII. Ejtőernyős Világbajnokságon. A jubileumot az emlékek összegyűjtésével, kiállítással és konferenciával szeretné ünnepelni az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete. Szabovik Zoltán elnökkel beszélgettünk.

Ketten A hagyatékról

Egy idős házaspár és a múltból felbukkanó nő különös okok miatti találkozásáról szól A hagyaték című dráma, amit szeptember 16-18-án játszik a VOKE Csomóponti Művelődési Házban a Híd Színház. Az előadásról a szerző, Bajnai Zsolt beszélgetett a rendezővel, Rigó Józseffel.

Társasházi emlék

Emléktábla kerül a Szolnok ispán körút 7. számhoz annak apropóján, hogy fél évszázada költöztek be a tízemeletes 127 lakásába az első lakók, akik akkor a társasházat is megalapították. A táblaállítást kezdeményező Csala Lajossal beszélgettünk, aki 43 éven át volt ott közös képviselő.

Európai folklór nap először

Idén először ünnepeljük az Európai folklór napját, amiből Pap Bélának, az Örökség Világzenei Fesztivál szervezőjének köszönhetően Szolnok sem marad ki. Szeptember 22-én este a Tisza-parton koncertek, délután pedig városszerte meglepetések várják az ünneplőket. Pap Bélát kérdeztük.