– A gazdagréti Szent Angyalok plébánián szervezett Dicsérjük az Urat! címmel jótékonysági estet, sok profi és számtalan amatőr művésszel, a szolnoki Liget Otthon javára. Nem lehetne ezt Szolnokon megismételni?
– Akik ott voltak, azok közülük is sokan kérdezték, hogy meg lehetne-e ismételni az előadást. Ami természetesen nem kizárt, bár egyszerű sem lenne, hiszen Budapestről, Szolnokról és Zalaegerszegről is érkeztek fellépők. Azt gondolom, ennek az előadásnak abban volt a varázsa, hogy ebben a formában egyszeri és megismételhetetlen. A nézőktől és a szereplőktől is rengeteg, pozitív visszajelzést kaptunk. Jó volt együtt lenni. Az pedig további plusz, hogy rengeteg adomány érkezett a Liget Otthon javára, ráadásul az ott élő Rafael Attila kiállított festményei is mind elkeltek.
– Nem először szervez jótékonysági estet. Miért gondolta úgy, hogy ezúttal a Liget Otthonnak segít?
– Évek óta dolgozom velük. Talán még az első Ádámok és Évákra készültek, amikor az intézmény vezetője, Békési Klára, aki jó barátom, megkért, hogy nézzem meg a produkciójukat és mondjam el a véleményem. Ebből aztán az lett, hogy lényegében ott ragadtam. Megszerettük egymást, és olyan bizalmat kaptam az otthon lakóitól, ami arra ösztönöz, hogy újra és újra elmenjek közéjük. Kölcsönös a szeretet, és nagyon hálás vagyok nekik, mert tulajdonképpen minden alkalommal ők töltenek fel engem.
– Amennyit dolgozik, erre szüksége is lehet. Hol tartanak a következő szolnoki bemutató, a Svejk, a derék katona próbái?
– Hasek inkább a férfiakra és a katonaságra építette fel Svejk világát, így csak pici női szerepek vannak az előadásban. Nekem is két jelenetben kell megmutatnom annak az úriasszonynak a karakterét, aki nem igazán érti meg magát a férjével, viszont Lukas főhadnaggyal egyetlen szempillantás alatt egymásra találnak. A kisebb szerep miatt eddig kevesebb feladatom volt a próbákon, most viszont eljött az az időszak, amikor már folyamatosan jelen kell lennem. Főleg amiatt, hogy a rövid jelenetek gyors váltásokkal követik egymás, amit jól be kell gyakorolnunk.
– Közben pedig megy a Könyvtári capriccio, amit úgy tűnik, nagyon szeret a közönség.
– Igen, pedig egyre nehezebben tudjuk játszani. Eredetileg ugyanis a Makrancos hölggyel volt egyeztetve, azaz, akik abban benne volt, az a Könyvtári capriccioban nem. A Svejk mellett úgy lehet majd játszani, hogy amikor az megy délutáni, akkor ez este lesz a Szín-Mű-Helyben. Viszont mivel nagyon szereti a közönség, úgy tűnik, a következő évadban is műsoron marad.
– Az idei rendezése, A padlás is hasonló népszerűségnek örvend. Megnézi olykor?
– Túl vagyunk az ötvenedik Padláson, pedig csak 27 bérletes előadás szokott lenni. Minden várakozást felülmúlóan teljesít a darab, ami rendezőként természetesen nagy öröm. De azt hiszem, a szereplőknek is jó visszaigazolás a nézők szeretete. Ha nem is rendszeresen, de be szoktam még ülni az előadásokra, és ha kell, utána elmondom az intencióimat. Nem panaszkodhatok, jól egybe van a darab, sőt, ahogy egyre többet játsszuk, az előnyére változik.
– Miért lett ez ekkora siker?
– Egyrészt a téma, a jól megírt darab és a csodálatos zene miatt. Másrészt a szolnoki csapat remek munkája okán. A padlásban viszonylag kevés a szereplő, viszont nekik szinte folyamatosan a színen kell lenniük, így nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni. Magukévá tették az elképzeléseimet és az érzéseimet, miközben hozták a maguk érzelmeit és látásmódjukat, ami kellett ahhoz, hogy egy különleges produkciót tudjunk létrehozni.
– Lehet már tudni, hogy jövőre milyen feladatok várnak Önre Szolnokon?
– Amit már biztosan tudok, hogy a My Fair Ladyt fogom rendezni, amiben egy kisebb szerepem is lesz. Emellett pedig a Szín-Mű-Helyben a Mikve című darabban fogok játszani.