P. Ferenc

Ott nőttem fel, azon a környéken. A Városmajor út 42-ben. Régi nevén Vöröscsillag út IV. szám alatt. Anyámék első lakóként költöztek be 1951 nyarán azokba a most már felújított tanácsi (KIK) lakások egyikébe. Akkor én egy éves voltam. A cikkben említett Mini lakópark az un. „Élmunkás házak” akkor az Április-4 utcában, illetve az első sor a Vöröscsillag úton van (volt). Amióta én az eszemet tudom, mindig is magyar családok lakták. Sok gyermekkori iskolatársam lakott ott, neveket is tudok említeni, de itt nem publikus. Valamennyien az 1955-56-os tanévre felépült Áchim András úti általános iskolába jártunk. Jómagam 1956 szeptemberében lettem első osztályos. Akkor, abban a házunkkal pontosan szemben lévő laktanyában egy szovjet páncélos ezred állomásozott, és 1956 után is. Zsenge gyermek voltam, de néhány élmény keményen belém égett. Ha valakit érdekel, tudok mesélni.

L. Sándor

Környékbeli gyerekként sokszor – amikor akartunk – beszöktünk a laktanyába. Hetente filmeket vetítettek, és a katonák közé vegyülve néztük a kizárólag szovjet filmeket. Oroszul is itt tanultunk. Később „hivatalosan” fociztunk is ellenük.

A Sipos téri iskolából jöttünk át ide, a már említett Áchim András úti iskolába 1955-56-ban. Az iskola jobb felső homlokzatán még látható az 56-ban levert címer helye. Mi, tanulók végignéztük, ahogy Ulicsik bácsi „leveri” a címert. Bunya ekkor tépte le a nyakamból a vörös nyakkendőt. Ez már csak egy történelmi pillanat.

La. Sándor

Mi is ott laktunk (sőt én oda születtem) a Vöröscsillag út VI-os bérházban. Soha nem felejtem el az Áchim úti általánost, ahol Vedrődi Gusztávné volt az első tanítóm. Majd át kellett mennünk az új Tallinn suliba. Váltócipőm nem volt, mert szegények voltunk. Ruhából varrt gumis védőzsákot anyukám, amit ráhúztam a cipőmre, mert lakkozott volt a tanterem és fel ne sértsük a politúrt. Persze az orosz laktanya minden oldalát ismertük, beleértve a kantint, az őrkutyákat, Marist, a moslékos lovat és a lődombot is. A tiszti lakásokat, ahol egyszerűen kibontották a közfalat, így téve nagyobbá a lakóteret, és az erkélyre, madzagra kirakott szárított hal szagát. A heti filmvetítésekre a házfalra, ahová vittük a sámlit, vagy a plédet. Emlékszem a Vosztok helyén lévő szeméttelepre és az utánuk lévő legelőre, ahol Szabó Péter bácsi lovai és tehenei legeltek, mi meg sárkányt eregettünk. A sűrű erdőre a zagyvai árterében, ahol lombsátorban aludtunk.

H. Kálmán

A laktanya ?45 előtt is laktanya volt. Apám ott volt katona. A 16. Légvédelmi Tüzérosztály. Én is emlékszem Vendrődi tanítónőre.