A blogSzolnok május végi írásában – Van másik: hat – igyekeztem összeszedni olyan régebbi helyi „középületeket”, amelyek hosszú ideje pusztulnak és/vagy üresen is állnak. Az egykori Vármegyei Kaszinó (későbbi Úttörőház), a Nemzeti szálló (későbbi Vörös Csillag mozi), a Magyar Rádió szolnoki stúdiója, a Magyar Honvédelmi Szövetség helyi központja, a Szövetség ABC és a Student Hotel mellé azonban gyorsan összejött még egy féltucat olyan épület, amikre jelen állapotukban nem nagyon lehetünk büszkék.

K. Mária: Pusztul a város… Szomorú.

B. Éva: Tönkre vágtak mindent, amit szerettünk, amitől jó volt itt élni.

S. Gyöngyi: Miután Kismoszkva minden beruházást elutasít, elüldöz, ez így is marad. A szolnokiak éhen halni szeretnek. Ide nem kell semmi, ami bevételt hozna a városnak, mert csak a nyafogás megy.

(S. Gyöngyi bejegyzése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az önmagát középkorú hölgynek kiadó profil mögött minden bizonnyal más valaki áll, aki trollként, saját arcát és nevét nem vállalva posztol. Ám ettől még érdekesek a megjegyzései, ráadásul jól pörgetik a blogSzolnok olvasottságát. De azért egyszer remélem, kiderül, ki is valójában Gyöngyike! – A szerk.)

M. Albert: A Szövetség ABC épülete felújítás után lehetne egy jó Görkoris oktató és Gördiszkó, fitnesz-teremmel kombinálva. Régóta gondolkozom ezen, csak sok pénz az épület. Ez az én gondolatom.

(Mennyi ötlet van parlagon ebben a városban! Nem kell mindegyikkel egyetérteni, de mindegyikről érdemes lenne beszélgetni. Mert minden ötlet újabb ötleteket szülhet. És minden ilyen ötlet azt mutatja, a szolnokiak többsége magáénak érzi ezt a várost. Csak az ötleteikre a döntéshozók nem kíváncsiak. – A szerk.)

K. Mihály: Tárház, Temető úti malom…

B-né Mariann: A Grand Hotel épülete. Szegény ez is romokban, 1994 óta üresen.

S. József: 94-95 árultak csempét, járólapot, de Pipsó-ként (peep-show) emlegetett felnőtt kuckó és szexshop a szolnoki Sütő utca 3. szám alatt működött.

(Minden bizonnyal az egykori kertmozi helyén állt, először talán autószalonnak használt épületre gondolt a hozzászóló. Nem lenne haszontalan a szolnoki kuplerájok történetét a kilencvenes évek erotikus bizniszeinek a helyszíneivel kiegészíteni. – A szerk.)

D. Márta: Szolnokon van még egy ilyen víztorony, ami talán nincs ennyire tönkre menve, és meglehetne menteni. Ahelyett a ronda, várnak mondott valami helyett azokat kellett volna a városvezetőknek megmenteni, amelyeket mi, az itt élők a városhoz tartozónak tekintünk. De hogyan is akarták/akarnák megmenteni, hiszen nem nőt a szívükhöz, mert nem itt születtek, csak ide vetődtek.

(Az utóbbi megjegyzéssel csak a magam példája okán vitatkoznék. Nem itt születtem, 53 éve ide vetődtem. Szerintem nem ettől függ, hogy valaki szereti-e és menti-e a lakóhelye értékeit. – A szerk.)

Gy. Péter: A Nemzeti szálló tényleg meg érdemelné (a megmentést), szerintem Szolnok legszebb épülete.

Sz-P. Szilvia: Sok épületnek az a baja, hogy kevés pénzért eladták őket, de felújítási alapot nem adtak velük. Borzalmasan néznek ki a bíróságtól a Kossuth térig az épületek. Nem tudom, azok kiknek a tulajdonában vannak.

N-né N. Anikó: A bíróság épületének viszont befejeződött a rekonstrukciója és véleményem szerint, nagyon szép lett. Még egy kis zöld sziget kialakítására is ügyeltek. Mellette a TRV és a szemközti Kereskedelmi bank épülete, a Szollak irodájával együtt elszomorító. A TRV ugyan a külső, omladozó vakolatot leverette, igy megszűnt a baleset veszély, de a kosz, szemét, madárürülék, mindhárom épületnél felháborító. Pedig van gazdája mindnek. A közteresek pedig, naponta többször ott járnak el.

P. B. Gábor: A Tisza -Zagyva torkolatban, az evezősök csónakháza mellett áll az egykori bölcsőde, utóbbi időben a múzeum raktáraként üzemelt. Legjobb tudomásom szerint a múzeum kiköltözött az épületből. Kíváncsi vagyok, mi lesz az épület sorsa.

(Ez már csak azért is fontos kérdés, mert, ha a város valóban eladja azt az épületet, akkor ezzel eladja a torkolat közösségi célú rehabilitálásának a lehetőségét, de a belvárosi Tisza-híd felhajtójának újragondolását is megnehezíti. Viszont, ha majd vissza kell vásárolni ezt az ingatlant, valaki/valakik nagyot kaszálhatnak. – A szerk.)

P-né Magdi: Van még remény ezeknek az épületeknek a megmentésére? Évtizedek múltak el úgy, hogy ezekről a csodás örökségünkről az illetékesek megfeledkeztek.

E. Sándor: A remény hal meg utoljára. Tovább, az orrunknál!

M. János: Nem igazán van a városnak gazdája.