2025.08.27. (szerda)

Itt az idő, álmodhatunk?

Itt az idő, álmodhatunk?

Dátum:

Látták már a felirat a Tünde ajtaján? Nem is tudom, mivel kezdjem. Azzal, hogy van egy álmom, netán, újabb eszement ötletem támadt, avagy szimplán annyival: itt az idő a Kádár-Tünde cukrászdát megmenteni és régi fényét visszaállítani. Mikor, ha nem most, amikor visszaadták a bérleti jogot.

Mondjuk, kezdem azzal, hogy van egy álmom. Ami arról szól, hogy miként minden nagyobb városunkban, úgy Szolnokon is életre kelthető és életben tartható a település legendás cukrászdája. Azaz egyik nap arra ébredek, hogy a Szapáry úton sétálva a Kádár – de maradhat Tünde is – cukrászdába nyithatok be, avagy nyugodt szívvel meginvitálhatok bárkit a teraszára. Mert a szó legnemesebb értelmében vett cukrászda és kávéháza működik ott. Ott, ahol már száz éve is ez volt a falak között. Egy olyan vendéglátóhelyre, ahol valóban vendégnek érezhetem magam, ahol az engem kiszolgálók szakmájuk mesterei, ahol olyan földi jókkal kínálnak, amik messze földön híresek.

Például a szolnoki habos islerrel. Aminek egyben múzeuma is lehetne a Kádár-Tünde.

Persze mondhatom azt is, hogy újabb eszement ötletem támadt. Mégpedig az, hogy a legendás épület bérbeadásánál esetleg ne a négyzetméterekre vetíthető haszonszerzés legyen a szempont. Hanem, hogy olyan valaki vegye ki hosszú távra, aki bizonyítani tudja: mestere a cukrászatnak és elkötelezettje a jó kávéházaknak. Ráadásul garanciát vállal mind a termékek, mind a kiszolgálás minőségére, és mivel ezzel a néhai korzó, de a város reklámja is lesz egyben, még majdnem mi fizetünk, csak, vágjon bele.

Eszement ötletem odáig is elmegy, hogy a Szolnokon már bizonyított cukrászoknak és vendéglősöknek is felkínálnám a jobb sorsra érdemes helyet. Sőt, attól se riadnék vissza, hogy Szolnokról indult, elszármazott szakembereket keressek meg: jöjjenek haza és itt mutassák meg a világnak. Vagy akár fiatal vállalkozóknak is feldobnám a lehetőséget: ötleteljenek, hozzanak szakmai mentorokat, garanciákat, és kezdjék el Kádár mester nyomdokain járva felépíteni a saját cégérüket. Tudom, ehhez idő kell. De miután hónapok óta be nem tettem a Tündébe a lábam, ezt a kis időt már kibírom.

És könyörgöm, ne jöjjünk azzal, hogy a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, meg a verseny. Ha van jogunk ipari üzemeket és bádogáruházakat kedvezményekkel a városba csábítani, akkor azt is megtehetjük, hogy egy tisztességes – netán helyi – vállalkozót rávegyünk a Kádár-Tünde felvirágoztatására. Mert megértjük, hogy ami neki jó, az jó a városnak is. És, ha ő befektet, akkor mi is befektetésnek tekintjük a segítését.

Mert úgy érzem, itt az idő, hogy a megszépülő Szapáryn, a kipofozott szecessziós épület földszintjén végre ne hurka-kolbászos, szárazsüteményes, unott alkalmazottas, önmagukat rég lejáratott gebinesek garázdálkodjanak. Végre meg lehetne mutatni, hogy a gasztronómia e speciális területén vannak hagyományaink és remek ötleteink. Szolnok elsőszámú cukrászdáját lehetne megcsinálni a régi falak között. Éled a Szapáry, éttermek bizonyítják, hogy mellékutcákban is lehet sikeres vendéglátóhelyet csinálni. Miért ne sikerülhetne?

Tényleg reménykedem, hogy oly sok melléfogás után végre normális hely lesz a Kádár-Tünde cukrászdából. Hely, ahová el kell vinnem a Szolnokra látogató vendégeimet, amiről Szolnok határain túl is hallani lehet, ami pár éven belül legendává lesz. Könyörgöm, aki ért hozzá, akinek van ilyenhez affinitása, legalább próbálja meg!

Már most van egy híve, aki drukkolni fog neki. Valaki mentse meg nekem a Kádár-Tündét!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Keresd a helyit!

Zsákutca közpénzen arra biztatni az embereket, hogy valamit azért vegyenek meg, mert az helyben termett. Az óriásplakátokra költött milliókat inkább a piacokra kellene fordítani, hogy oda minél több helyi menjen ki rendszeresen a helyben vagy a környéken termett árukért (is). Mert piacra járni jó!

Lekvár és pár szó

Zoli bácsi szilvalekvárja a Hild téren főtt. A szemünk láttára merte az üvegbe, tanácsot is adott a tárolásához, meg jó étvágyat is kívánt. Ha nem állt volna sor a pultja előtt, talán másról is elkezdünk beszélgetni. Mert a Helyi termékek vásárán ez is belefér. Minden hónap második vasárnapján.

Vállalható múltidéző

Az utóbbi hónapokban többen is ajánlották. Aztán eldöntöttük, hogy vasárnapi ebéddel adunk egy esélyt a helynek. Még szerencse, hogy előző nap foglaltunk asztalt. A hangulat kicsit retró, az étlap kínálata ígéretes, és tulajdonképpen nem is csalódtunk a múltidéző Evezős csárdában.

Újra felfedezve

Sokáig Szolnok kultikus vendéglátó helye volt a Kis Tisza, mi is szerettük. Aztán? Aztán, nem romlott el semmi, csak valahogy elszoktunk onnan. Még szerencse, hogy olykor a véletlenek visszavisznek régi helyekre. Ezt olvasva, higgyenek a véletlenekben!