– Ha jól tudom, nem ez az első rendezése, de a korábbiak a diploma megszerzésével függtek össze.
– A diplomamunkám egy monodráma volt, amit kortárs költők gyerekverseiből állítottam össze, Világgá mentem címmel. Nagy örömömre, azóta már többször játszottam gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Most, hogy a Süsüvel elkészültünk, Dunaújvárosban fogom játszani gyerekbérletben. A szakdolgozatom témája egyébként a gyermeki és a színészi létezés hasonlóságainak vizsgálata volt, miközben életem első két rendezése, egy interaktív gyerekelőadás és egy babaszínház volt a Szín-Mű-Helyben. Úgyhogy a tavalyi évem egy kicsit a gyerekség jegyében telt.
– Honnan a Süsü megrendezésének az ötlete?
– A színház vezetése választotta, nyilván azért, mert a Süsü egy igazi klasszikus, generációk kedvence. A rendezés lehetőségét is ők ajánlották fel, amiért igazán hálás vagyok.
– Van egy generáció, akiknek a Süsü a klasszikus bábfilm, az abban megszólaló dalokkal és hangokkal. Ez mennyiben befolyásolta? Avagy olyanoknak készült a szolnoki Süsü, akiknek a lassan harmincéves sorozat már nem sokat jelent?
– Úgy gondolom, hogy mint minden igazi klasszikus, ez a bájos mese is lebilincselő és érdekes lehet azoknak is, akik először találkoznak vele, de azok sem fognak csalódni, akiknek Süsü régi ismerősük. Ugyanakkor nem hiszem, hogy mindenáron aktualizálni kellene. Bár a szolnoki előadásban vannak újdonságok, például egy kerettörténet, ami szerint az egész mese egy kisfiú képzeletében játszódik. A díszletünk is ezt a gondolatot erősíti. A kisfiú szobájának a bútorai alakulnak át, így lesz egy ágyból szekér majd kandalló, egy szekrényből palota ajtó majd Sárkány-kódex. A jelmez tekintetében viszont kifejezetten szerettem volna a bábfilm szellemiségét, színvilágát megőrizni. Kicsit azt a hatást keltve, mintha a játszók, maguk is bábok lennének.
– Süsü is a klasszikus alakjában jelenik meg?
– Igen, a kultikus Süsü szerepel az előadásban. Sőt a darab promóciójában is, mert vétek lett volna nem kihasználni, hogy itt ez a hatalmas figura. A „Süsü megérkezett Szolnokra2 fotókampány sikere bizonyította, hogy jól döntöttünk. De, ha már a bábról beszélünk, mindenképp szeretném megemlíteni Harna Pétert, aki életre kelti Szolnokon Süsüt. Példamutató alázattal és lelkesedéssel állt a feladathoz. Az óriásbábban való létezés komoly kihívás, hiszen egyszerre kell mozgatnia a nehéz figurát, tátogni a szájával, kancsalítani és mindeközben szívvel-lélekkel játszani. Szerencsére időben megkaptuk a bábot, így volt lehetőségük „összeszokni”.
– A történetnek tehát van egy új kerete, de a jelmezek, a figurák a régiek. Mi a helyzet a mára ugyancsak klasszikussá lett dalokkal?
– Az említett keretjátékkal kiegészülve tulajdonképpen a szolnoki előadás az első Süsü rész története, amely a kitagadásától az otthonra találásáig tart. Így az ott elhangzó összes sláger elhangzik nálunk is, az Én vagyok a jó királyfin keresztül a Mi vagyunk a zsoldosokon át, az Ó, ha rózsabimbó lehetnékig.
– Úgy tudom, nem volt egyszerű a próbafolyamat, hiszen a Szilveszteri Gálával és a My Fair Ladyvel párhuzamosan kellett dolgozniuk.
– A nehézsége az volt, hogy ennek az előadásnak tulajdonképpen nem volt saját próbafolyamata. Ez azt jelenti, hogy mindig más darabokkal egyeztetve, leginkább délutánonként tudtunk próbálni, és csak az utolsó három nap kerültünk színpadra. Akkor viszont hatalmas hajrát nyomtunk.
– Ezzel függött össze, hogy a premier előtt azért nem tudtunk beszélni, mert épp valami lámpát akart még venni a színpadra?
– Mivel a rendezés még újdonság számomra, és szeretnék ebből minél többet tanulni, sokkal több dologba belefolytam, mint ami elengedhetetlen lett volna. De ezt egy cseppet sem bánom, mert így láttam belülről díszletgyártó-műhelyt, belekóstoltam a bábkészítés fortélyaiba és nagyon sok mindent tudok a pirotechnikáról is. És igen, nem tudtam lemondani arról, hogy egy állólámpa világítson a kisfiú szobájában, úgyhogy a premier előtt még elemes izzósort kajtattam lélekszakadva.
– Hogy sikerült a premier? Mekkora széria lehet a Süsüből?
– A premier jól sikerült, a magam részéről úgy élem meg, hogy lement rólunk a teher, és innentől marad a színtiszta élvezet. Mert gyerekeknek játszani mindig nagy boldogság. Hogy meddig fog menni, arról nem bocsátkoznék jóslatokba, remélem, lesz rá érdeklődés és sokáig műsoron marad.
– Az év elején benne volt két nagyszínpadi premierben, az utóbbi kettőben viszont nem. Miben láthatjuk még idén? Avagy a rendezés lesz a fő irány?
– A Naftalin című Heltai darabban fogok még színpadra lépni ebben az évadban. A rendezés pedig számomra tapasztalat és ajándék egyszerre. Meg kihívás. Szeretem a kihívásokat. Ha valaha az életben választhatnék, hogy mit rendezzek, akkor abszurdot csinálnék.
(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak)
