Csak öntömjénező pátosszal tudnék írni a blogSzolnok 9. évének befejezéséről, az egyszemélyes szerkesztőség 2018. évi munkájáról. Mivel azonban vallom Bástya elvtárs nézeteit (lásd. Bacsó Péter A tanú című filmjében) – ha valamit, akkor a szerénységet szeretem magamban -, eltekintenék az év végi értékeléstől. Álljon itt csak annyi, hogy a 2010. március 1-jén indult blog kilencedik évfolyamában 240 önálló poszt született, ami az átlag terjedelem alapján azt is jelenti, hogy körülbelül egymillió betűvel terheltem a világhálót. És annak a nagyjából 50 ezer olvasónak az idejét, energiáját, értelmét, akik idén benéztek hozzám. Ha kívánhatok valamit 2019-re a blogSzolnoknak, akkor legyen az, hogy tartsák meg az olvasók ezt a szokásukat.

Tulajdonképpen nagyon utálom, hogy az ünnepek körül leáll a fél ország: bezárnak a múzeumok, a közintézmények, semmi se akkor van nyitva, amikor megszoktam. De elfogadom, sőt jó ideje én is csatlakozom. Egyszerűen azért, mert néha kell egy kis kikapcsolódás, pontosabban feltöltődés: ahhoz, hogy valami kijöjjön, bemenet is kell. Vagy, hogy egyik régi tanáromat idézzem: „az írás az olvasással kezdődik”. Szóval olvasni, filmet nézni, beszélgetni, sétálni, semmit tenni és hasonló dolgokat fog művelni a blogSzolnok egyszemélyes szerkesztősége a következő szűk két hétben. Hogy aztán 2019. január 5-e szombat reggelére már a helyén legyen az Album rovat új bejegyzése, aminek a képeslapja már itt van a kezemben. És ezzel elinduljon a 10. év, ami remélem, legalább annyi új bejegyzést hoz majd, mint 2018.

Mert Szolnok továbbra is érdekes, ezer felfedezni és megfejteni érdemes titkot rejtő város, amit jó megmutatni. Nemcsak Szolnoknak, nemcsak a mai szolnokiaknak. Remélem, 2019 valóban páratlan év lesz! És sok jót hoz mindenkinek. Ami csak úgy jöhet össze, ha mindenki sok jót ad mindenkinek. Hát pihenjünk rá erre a nagy kihívásra!

Köszönöm a kattintásokat!

Bajnai Zsolt

szerkesztő