– Tavasszal elég rossz bőrben voltál, ezért sokan nem hittek abban, hogy idén is lesz az egykori szolnoki zenészek és zenekarok előtt tisztelgő Emlékkoncert. Ezért kezdjük azzal: hogy vagy?

– Lekopogom, most már jól. Április végén jöttem ki a kórházból, a következő hónapban még nagyon gyenge voltam, de a pár nappal ezelőtti kontroll már egész jó eredményeket mutatott, klasszul kitágult a tüdőm.

– A cigit is letetted?

– Még februárban eldobtam, pedig lényegében tizenöt éves korom óta dohányoztam, ráadásul elég erős márkákat szívtam. Aztán valahogy már se a kávé után, se az evés után nem esett jól, nem kívántam, úgyhogy inkább rá se gyújtok. Saját akaratomból!

– Mennyire volt kétséges az Emlékkoncert megrendezése a betegséged miatt?

– Egy betegség soha nem jöhet jókor, de ez most tényleg a legrosszabbkor kapott el. Akkor, amikor már egyeztetnem kellett volna a fellépőkkel és a támogatókkal. Mindennel nagyon elmaradtam, ami miatt például Dósa Matyi és Harna Péter se tud fellépni, mert mire összeállt a program, ők már bevállaltak mást. Pedig Harna Peti egy nagyon klassz Máté Péter blokkal lépett volna fel.

– Miért kerül későbbre a kétnapos rendezvény?

– Őszintén örülök, hogy nyertem egy hetet. Egyébként nagyon prózai oka van: július 5-én a RepTár-ban Ákos koncert lesz, és a bennünket befogadó Agóra úgy érezte, nem szabad két ilyen programot egymásra szervezni. Így július 5-én, pénteken csak az immár hagyományos kiállítást nyitjuk meg az Agóra épületében, a bisztró mögötti multifunkcionális térben, és az Emlékkoncertig, azaz július 13-áig látogatható lesz.

– Miben lesz más ez a kiállítás, mint az eddigiek?

– Ez már a negyedik kiállítás, ami megpróbálja összegyűjteni a szolnoki könnyűzene emlékeit. Ezt a munkát pedig szinte lehetetlen befejezni, mert mindig kerülnek elő új dolgok. Torda Ferit például sikerült rávennem, hogy a Szolnok TV-ben csináljon egy műsort Bedő Károlyról, akiről elmondhatjuk, a szolnoki könnyűzene tőle indult. Ugyanis az ötvenes években Budapestről került Szolnokra, mint hivatásos zenész, így aztán mindenki tőle leste el, hogyan kell ezt csinálni. Ő pedig most rengeteg képet, anyagot adott. De bővül a kiállítás egy Zombori Sanyiról szóló paravánnal is, hiszen rengeteg szolnoki zenekarban játszott, de sajnos a tavalyi koncert óta elment közülünk. A régi képek és relikviák mellett lesz egy másik része is a kiállításnak, ahol az elmúlt tíz év emlékeit idézzük meg a 2010 óta, a koncerteken készült fotókkal.

– Mit érdemes tudni a kétnapos Emlékkoncertről?

– Július 12-én, pénteken 17 órakor kezdünk, és ha minden összejön, akkor a Tabu zenekar nyitja a tízedik Emlékkoncertet. Ők az ötvenes években, Bergendyékkel együtt kezdték, hogy aztán néhányan nagynevű fővárosi bandákban folytassák. Persze már nem teljesen az eredeti felállásban játszanak, vannak benne fiatalabbak is. Igaz, ők is a hatvanas-hetvenes korosztályt képviselik. Az első napon, a két Hild téri nagyszínpadon nyolc zenekar lép fel, az Agórában lévő Jazz-színpadon pedig három, többek között Verebes Gyuri új formációja. Szombaton csak a szabadtéri színpadok mennek majd, de akkor összesen tizenegy zenekar és szólista játszik.

– Van még két és fél heted az Emlékkoncertig. Bírod?

– Bírni kell. Lassan behozom a lemaradásokat. Május végén már dolgoztam a Néptánc Fesztiválon, az elmúlt hetekben pedig a színházat pakoljuk ki, hogy kezdődhessen a felújítás, de mellette szervezem az Emlékkoncertet. Ami nem jöhetne létre a város támogatása nélkül, meg annak a sok szolnoki vállalkozónak a segítsége nélkül, akik kisebb-nagyobb összeggel hozzájárulnak a tízedik Akikért a zene szól bulihoz, amit nagyon köszönök.