– Hogy álltak a 2020-as Tiszavirág Fesztivál előkészületei, amikor kiderült, hogy az ideit talán meg se lehet rendezni?

– Lassan másfél évtizedes tapasztalatok alapján, február környékén három verzióval szoktunk számolni. Van egy optimista, amikor nagyon sok forrásunk lehet, és sok álmunkat megvalósíthatjuk, egy realista, ami általában bejön, és egy pesszimista, azaz azt kell kitalálni, hogy a vártnál kevesebb pénzből mit lehet összehozni. Abban az időszakban a legtöbb fellépőt még csak feltételesen kötjük le, mindenki ceruzával beírja a dátumokat, számol velünk, hogy ha már világos a fesztivál finanszírozása, akkor szerződjünk. Idén február végén volt egy turisztikai évadnyitó gála, ahol már szóba került, hogy Európába is megjelenhet a vírus, és az kiket, milyen módon érinthet az ágazatban. Szóval már február végén bejött az a verzió is a tervezésbe, hogy mi van, ha bennünket is elér a vírus. Március közepén ez a forgatókönyv lépett életbe.

– Amikor március közepén kihirdették a vészhelyzetet az is egyértelmű volt, hogy nem lehet elhalasztani az idei fesztivált? Nem lehetett volna később, mondjuk augusztusban megrendezni, mint 2009-ben, az árvíz miatt?

– A Tiszavirág Fesztivál egy szezonindító, nyár elejei rendezvény, ami immár hagyományosan a Tisza virágzáshoz is kötődik. Azt gondoltuk, nem vállalhatjuk sem az önkormányzattal, sem a támogatókkal szemben azt a kockázatot, hogy egy bizonytalan időpontban, bizonytalan finanszírozású, teljesen bizonytalan eseményt lebegtetünk. Elengedtük. És most már azt mondom, jó döntés volt. Részben azért, mert azt látom, hogy nagyon sokan, egymás hegyén-hátán próbálják pótolni a fesztiváljaikat, így augusztus vége és a szeptember nagyon zsúfolt lesz. Másrészt, a Tiszavirág Fesztivál egy ingyenes rendezvény, ami az önkormányzat és a támogatók forrásaitól függ, és nem biztos, hogy miközben másra kell a pénz, a munkahelyek megtartása a fontos, szerencsés lett volna nekünk sorban állni a támogatásokért. Jusson mindenki egy kis levegőhöz, aztán jövőre mindent bepótolunk.

– Azért az elárulható, hogy milyen lett volna az idei fesztivál? Milyen különleges installációk, zenék, produkciók kerültek volna a programba?

– Az utóbbi évek azt mutatták, hogy a Tiszavirág Fesztivál esetében egyre inkább a hangulat és kevésbé a fellépők meg a programok fontosak a látogatók számára. Idén is abban gondolkodtunk, hogy mit tudunk még hozzátenni a fesztiválra jellemző atmoszférához, milyen újabb gegeket, élményeket lehetne becsempészni a helyszínekre. Például nagyon szerettük volna megcsinálni a fényt locsoló kannák kertjét. Meg volt egy csomó más ötlet is, amit azért nem akarok elmondani, mert remélem, jövőre vagy valamikor később megvalósulhatnak, és igazi meglepetések lehetnek. A zenei irány és a koncepció nem változott volna. Ugyanakkor szerettük volna belakni a Tisza park új részét is. De majd jövőre.

– Azt talán kevés fesztiválozó látja, hogy az a pár nap rengeteg embernek jelent munkát és megélhetést. Nekik mit tudtatok mondani?

– Mindenkit időben értesítettünk, és sajnos senkit sem ért váratlanul, hiszen velünk együtt sorra mondták le az összes programot. A visszajelzésekből úgy tűnt, a közreműködők nemcsak azért sajnálták az idei Tiszavirág Fesztivál elmaradását, mert ez számukra megélhetést is jelent, hanem mert sokuk számára ez egy szerelem.

– És te meg a szűkebb csapat, hogyan viselitek?

– Próbálom ebben a helyzetben is a jót látni. Az elmúlt évek alatt kialakult bennünk egy bizonyos rutin, hónapokra előre tudjuk, hogy mikor, mit kell csinálnunk, hányadikán kell például az esernyők szerelését elkezdeni a Tiszai hajósok terén. Ki lettünk billentve a megszokott kerékvágásunkból, ugyanakkor sokkal több időnk van arra, hogy felkészüljünk a következő, a 15. Tiszavirág Fesztiválra. Mert ahhoz nem férhet kétség, hogy mindenki sokkal nagyobb lendülettel, elszántsággal áll neki a következőnek, amin egy kicsit az elmúlt másfél évtizedre is vissza akarunk tekinteni. Többek között a klasszikus fellépőinkkel.

– Ha nincs a vírus, akkor most pakoltok, rohangáltok, készülődtök. Nem hiányzik?

– Nagyon jól esik, hogy hónapok óta azzal állítanak meg ismerősök meg ismeretlenek, hogy akkor tényleg nem lesz fesztivál, és nekik mennyire hiányzik. Érzem, hogy ez másoknak is mennyire fontos. Eleinte azt hittem, hogy a fesztivál közeledtével együtt járó stresszes éjszakák, pokoli mennyiségű meló és fáradtság nem fog hiányozni. Tévedtem. Ahogy közeledik a dátum, egyre jobban hiányzik, egyre inkább azt érzem, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőlem és iszonyatosan fáj. De majd jövőre mindent bepótolunk.