Őszintén megmondom, hogy eleinte nem nagyon értettem a Helyi termékek vására koncepcióját. Azt gondoltam, minek egy második piac Szolnok belvárosában, ráadásul nem is egy autentikus helyen, mindössze párszáz méterre a vásárcsarnoktól. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a piacozásnak ez az a formája, amit tulajdonképpen minden utazás során, valamennyi kisvárosban megszállottan keresünk, és – legalábbis mi – le tudunk törni, ha az érkezésünk előtti napon volt. Helyek, ahol nem elsősorban az élelmiszerek beszerzése a fő cél, hanem hogy kicsit elmerülhessünk a helyiek között. És mondjuk, legyen némi esélyünk arra, hogy nem egy távoli országból repülővel és hűtőkamionokkal importált gyümölcsök, netán helyinek tűnő, csak éppen „made in china” feliratú termékek között válogathassunk.
Most már értem, hogy az Aba-Novák Agóra és a helyi Tourinform által évek óta a Hild térre és az Agórába szervezett Helyi termékek vására mi is akar lenni. Egy turisztikai attrakció, ami nem feltétlenül csak a turistáknak és az idegeneknek szól, illetve, ami nem működhetne a helyiek, a szolnokiak nélkül. Akik között ugye egy idelátogató szeretne elvegyülni.
Lehet, hogy nem Zoli bácsi szilvalekvárja a legjobb a világon – bár szerintem nagyon ott van a szeren -, de van annak valami bája és vonzereje, ahogy a szemünk láttára készül. Legalább látjuk, hogy mi kerül az üvegbe. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb az olyan „kereskedés” – és ez nekem nagyon hiányzik -, ahol nemcsak a fizetendő összeget kommunikálja az eladó, hanem tényleg beszélgetni is lehet. Mondjuk az adott termékről, amiről ebben az esetben már azt is tudom, hogy nem kell hűtőszekrényben tárolni. Vagy bármiről, merthogy az igazi piacon, vásárban, információkat is adunk-veszünk a helyről, ahol élünk vagy éppen járunk.
De persze nemcsak Zoli bácsi standja szippantott be augusztus második vasárnapján. A tökmagoshoz – aki évek óta a Hild tér ugyanazon sarkán árul – már visszatértünk. A nagykörűi hentest sem hagyhattuk ki, mert egyszerűen olyan illata volt a kolbásznak, és olyan jól nézett ki a környékre jellemző töpörtyűje, hogy azokat nem lehetett otthagyni. És a mezőtúri kézműves ékszerész is „elkapott” bennünket, hisz olyan szép dolgokat készít és kínál, amiknek nehéz volt ellenállni. A végén tényleg azt szégyelltem a legjobban, hogy a fonott kosaram nélkül mentünk le a „helyi piacra”, holott ennek a rituálénak a megszentségtelenítése a műanyag szatyrokban való hurcolászás.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de a hasonló külföldi helyek felkeresése esetünkben egy állandó programmal zárul. Igen, a piacon vagy a piac közvetlen közelében be kell ülni valahová egy kávéra vagy üdítőre, hogy egy kicsit megpihenjünk, és még szórakoztassuk magunkat a helyi vásár nézésével. És ez Szolnokon, a Hild téren is lehetséges. Mert a vásár két sarkán egy-egy vállalható színvonalú kávézó várja a helyieket és a turistákat. Az augusztusi Helyi termékek vásárát mi az Agóra bisztróban zártuk, ahol ráadásul ugyancsak jár pár jó szó a felszolgált italok mellé.
Mindebből pedig az is következik, hogy szeptember 13-án délelőttre már van programunk.