Az első. Ha egy szolnoki belvárosi utca százéves, egy-két lakásos házának a helyére négy-hat-nyolc-soklakásos társasházat építenek, akkor feltételezve, hogy minden lakáshoz csak egy autó tartozott és tartozik majd, mennyivel több parkolóhelyre lesz szükség a jövőben az adott utcában? Az eredményt egy viszonylag egyszerű szorzási művelettel, vagy aránypárral megkaphatjuk, hiszen pont annyival több parkolóra lesz szükség, amennyivel több lakás létesül ugyanazon a telken.
A második. Az adott utcában mennyivel kevesebb autó fog parkolni, ha az új ház telkén belül legalább annyi parkolóhelyet alakítanak ki, mint amennyi lakást? Erre már kicsit nehezebb azonnal válaszolni, hiszen az eredményt több tényező árnyalhatja. Például, hogy egy lakáshoz csak egy autót számolunk-e? Avagy, biztosak lehetünk-e abban, hogy a beruházó a nagyobb haszon reményében nem épít a tetőtérbe is néhány plusz lakást, amihez az eredeti terv szerint nem terveztek parkolót? Sőt, biztosak lehetünk-e abban, hogy az adott ház minden lakója, mindig a telken lévő parkolót használja, és nem fordul elő, hogy egy pillanatra, egy-két órára a ház előtt vagy közelében akarja lerakni az autóját? És akkor még nem számoltunk az érkező vendégekkel, mesterekkel. A sok ismeretlenes egyenlet miatt pontos végeredményt nem tudunk mondani, de józan paraszti eszünk annyit talán kiad, hogy minden ilyen beruházás miatt az adott utcában növekszik a parkolóhelyek iránti igény, azaz romlik a parkolóhoz jutás esélye.
De végezzünk el egy harmadik számítást is! Egy adott szélességű, az utcára maximum egy „nagykapuval” kapcsolódó régi lakóház helyére épített új társasház hány parkolóhelyet vesz el az utcáról, ha ugyanarra az utcafrontra nem egy, hanem kettő vagy sok „nagykaput” terveznek és engedélyeznek? Igen, erre sem lehet azonnal és egyértelműen válaszolni, hiszen kérdéses, hogy az adott ház előtt merőlegesen vagy párhuzamosan parkolhattak addig az autók, vagy volt-e egyáltalán parkolóhely a régi ház előtt. Az egzakt válasz hiányában itt is csak a józan paraszti eszünkre támaszkodhatunk, és azt mondhatjuk, hogy minden utcára nyíló plusz „nagykapu”, garázsbejáró fél vagy egy parkolóhellyel csökkenti Szolnok parkolóhelyeinek a számát.
Joggal feltehető a kérdés, hogy ez miért baj? Egyrészt az amúgy is zsúfolt belvárosban csökken a parkolóhelyek száma. Másrészt végezzünk egy újabb gyors számolást! Szolnok belvárosában a legtöbb helyen jelenleg 450 forint egy óra parkolás, és napi tíz órán át kell fizetni. Legyünk megengedők, és csak 50%-os foglaltsággal számoljunk, azaz napi 2.250 forinttal, havi 22 munkanappal és 12 hónappal, ami azt jelenti, hogy egy ilyen kieső parkolóhely, mai áron 600 ezer forintot vesz ki a közösből. Azaz az ingatlanok megtérülésével vagy élettartamával számolva kijön, hogy egy-egy plusz utcai kocsibejáró kialakításához hosszú távon 12-15 millió forinttal járul hozzá a város.
Van itt valami látnivaló?
Szerintem van! A város közös vagyona, egy-egy utcában már vagy majd élők közérzete, és a Szolnokon parkolóhelyet keresők miatt is van. Mivel visszamenőleg már nem lehet – vagy legalábbis nem illik – szabályokat módosítani vagy hozni, a jövőre vonatkozóan kellene rögzíteni néhány dolgot. Például, hogy egy ingatlanhoz, épüljön arra bármi is, egy, az adott utcára nyíló bejárati kapu társítható, azaz ne lehessen közös parkolóhelyek rovására magángarázsokat nyitni. Továbbá csak úgy épülhessen új ingatlan, ha az abba tervezett lakások számával azonos mennyiségű, telken belüli parkolóhelyet alakítanak ki. Ha és amennyiben az épületben utólag szeretnének plusz lakásokat kialakítani – mondjuk a tetőtér fifikás beépítésével -, akkor arra lakhatási engedélyt csak az adott telken belül kialakított plusz gépkocsibeállók meglétes esetén lehessen kiadni.
Persze ehhez kellene némi „tökösség”, problémaérzékenység és elszántság, meg mindenkire egyformán érvényes szabályok, a szabályok be nem tartóit fenyegető elrettentő büntetés, és bátorság azok kiszabásához. Nem tartom kizártnak, hogy már a mai szabályozás is tudná kezelni ezeket a problémákat, csak éppen az alkalmazók „gyávaság” miatt nem tehetik. Ennek következtében pedig minden új társasházzal csökken a szolnoki parkolóhelyek száma, és simán lehet egy már amúgy is zsúfolt utcában negyvenlakásos társasházat építeni maximum húsz belső parkolóhellyel. És senki nem kérdezi meg, hogy a „legélhetőbb város” szlogen alatt ilyenkor mit ért a „költő”.