Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójára – ami véletlenül vagy nem, de éppen egybeesett az ország felszabadulásának 30. és a tanácsrendszer létrejöttének negyedszázados évfordulójával is – megszámlálhatatlan mennyiségű, kivitelű és minőségű emléktárgy, korabeli „propagandaeszköz” készült. Ebben a sorozatban ezeknek a számbavételére teszek kísérletet, és mindenkinek köszönöm, aki ilyen tárgyakat juttat el hozzám. A most bemutatandó sárgás-fehér, A4-es kemény kartonba – mint keretbe – helyezett, képeslapméretű, apró grafikákból összeállított, valamiféle műselyemre nyomtatott montázst Csák Lászlótól kaptam. Hogy eredetileg pontosan milyen célt szolgált, nem tudható, éppúgy lehetett akár valamilyen albumnak a kiesett oldala, mint önálló ajándéktárgy, vagy valamiféle „oklevél” melléklete. Sajnos az alkotóját sem sikerült eddig azonosítanom a megrajzolt a Tisza-híd lábánál lévő aláírása alapján.

Az összeállítás egyébként felettébb különös – vagy inkább jellemző a korra -, hiszen úgy tesz, mintha ennek a 900 éves városnak csak szocialista építményei lettek volna 1975-ben. A megelőző száz esztendő épületeiről tudomást sem vesz, nem is beszélve az akkor már 150-200 éves templomainkról. Mondjuk, az sem kevésbé vicces, hogy az első írásos említés dátuma (1075) fölé pont egy olyan tárgy – a szolnok-strázsahalmi aranyozott ezüstből készült tarsolylemez – grafikája került, amiről már 1975 környékén is tudható volt, hogy valamikor a 10. századból, azaz a garamszentbenedeki oklevélnél minimum száz évvel korábbról való. Tekinthetjük szép gesztusnak a megjelenítését, vagy éppen annak jelének, hogy mennyire fontos volt a „szocialista nagyvárosnak” a múlt gyökereinek felmutatása. A magam részéről legalább ennyire érdekesnek tartom, hogy miként ezen a grafikán is, milyen sűrűn bukkan fel a 900 éves tárgyakon Szolnok törökkori ábrázolása. Értem én, hogy ezek a város legkorábbi képes megjelenítései, de kicsit anakronisztikus ezek gyakori felbukkanása, miként az a dualizmus kori épületek rendszeres hiánya.

A montázs bal alsó rajza a Várkonyi téri 18 emeletest mutatja az akkori Ságvári körút felől. A rajzoló vagy 1973 után dolgozott, vagy egy ezt követően készített fotót használt mintául, hiszen a toronyház tövébe a szolgáltató házat is odarajzolta, ami ugye „felszabadulásunk” 25. évfordulójakor, azaz a 18 emeletes átadásakor még nem volt készen. Az összeállítás tetejére, középre – talán nem véletlenül – Szabó László Fáklyavivő című szobrának és Barna Gábor építésznek a műalkotás mögé helyezett stilizált zászlója került, amit 1970. április 3-án adtak át a Tiszaliget bejáratánál. A szobor, mint „felszabadulási” emlékmű vonult be a helyi köztudatba.

Mondhatnánk, hogy a tárgy rajzain az 1963-ban átadott belvárosi Tisza-híd a legrégebbi, feltüntetett építmény, ha nem vennénk észre a „túloldalon” a Szabadság téri Obermeyer-féle házat, ami több mint száz évvel korábbi, mint a folyami átkelő. Csak hát ezen a képen éppúgy nem az a lényeg, mint a fölötte lévő színházábrázoláson, hogy a teátrumnak a hátsó része jóval korábbi, mint a megrajzolt kocka főbejárat. E kép esetében egészen biztos vagyok abban, hogy a művész képeslap után dolgozott, hiszen a színház 1963-as „felújítása” után, illetve a tiszti tízemeletes átadását követően, a hatvanas évek végétől elég sok anzikszfotó készült ilyen szögből.

Tényleg nem tudom, milyen technikával készültek ezek a grafikák.

A Várkonyi teret ábrázoló kép alapján nem mondanám, hogy szimplán csak fotók átalakításáról van szó. Viszont a jobb felső, előterében az állampárt székházát ábrázoló kép esetében már elbizonytalanodom. Annak hátterében ugyanis a Vízügyi székházat látjuk – a kettő között még nincs nyoma a Centrumnak -, de úgy, hogy a Ságvári körúthoz közelebbi zárt blokk fölött még egy toronydaru magasodik. Miért maradt ez rajta a képen? A művész esetleg ezzel akarta szimbolizálni, hogy ez a 900 éves város még épül, fejlődik? (Akkor ez igaz is volt.) Vagy inkább megfeledkezett a daruról, ami nélkül sokkal időtállóbb lehetett volna a rajza. Tulajdonképpen ez lényegtelen apróság, hiszen a hét képes montázs pontosan visszaadja azt, amit akkoriban üzenni akart Szolnok vezetése a városról: ez egy történelmi gyökerekkel rendelkező – hiszen 900 éves -, ám mégis szocialista és fejlődő megyeszékhely.