Bár az avatóünnepségen és azóta sem nagyon hangzott el, talán nem túlzás azt mondani, hogy a Szolnoknál 1988 és 1992 között megépült Szent István-híd rendszereket is összekötő alkotás. Tervezése és kivitelezés ugyanis még a rendszerváltás előtt, tehát a szocializmusban indult, átadására viszont már az első szabad választás után bő két évvel, 1992 nyarán, nem véletlenül a váci püspök jelenlétében került sor. Talán ezért is történhetett meg, hogy a szolnoki Tipo Bt. által tervezett és a helyi Szoltisz Nyomdában gyártott, természetesen már koronás címeres meghívó hátuljára, az elsőnapi bélyegző alá az a „kék szolnoki” 5 forintos bélyeg került, aminek jobb alsó sarkában a város pelikános és „vörös csillagos” címere díszelgett.

Szikszai Mihály levéltáros kutatómunkájának köszönhetően tudjuk, hogy a Szolnokot északról vagy délről elkerülő 4-es lehetséges nyomvonalai közül végül az akkori Szolnok megyei Tanács kötvénykibocsátása miatt döntöttek az utóbbi mellett. Az ugyanis már a hetvenes évek első felében is világos volt, hogy a városon átvezető 4-es út és a belvárosi Tisza-híd hosszabb távon nem fogja elbírni a nemzetközi főút forgalmát, ezért szükség lesz egy újabb tiszai átkelőre és Szolnok elkerülésére. A városi tanács 1974-ben úgy számolt, hogy a Kisgyepen épülő új lakótelep közelében épül majd meg az M4-es, ami egyben az északi szolnoki elkerülő is lesz, ám a déli nyomvonal sem került le a napirendről, sőt 1979-ben mindkettőre tervpályázatot írtak ki. A Szent István-híd helyét és a déli elkerülő nyomvonalát végül az döntötte el, hogy a megyei tanács 1988 elején 400 millió forint értékben kötvényt bocsájtott ki a hídépítés fedezésére azzal, hogy a Szolnoknak kedvezőbb a déli nyomvonal épüljön meg.

Az építkezés 1988 októberében el is indult, és a tulajdonképpen a három szakaszból álló elkerülő út középső része, a Szent István-híd, illetve annak bal parti hídfője és a 442-es főút közötti része készült el 1992. augusztus 18-ára. A megyehatár és a híd közötti utat még annak az évnek az októberében átadták, a Tószegi út négysávosra szélesítésével együtt. A Holt-Tiszán átívelő híd és az Alcsin átvezető szakasz építéséhez azonban csak 1993 elején fogtak hozzá, ami a déli elkerülő harmadik szakaszával majd csak 1994-re lett kész.

A Szent István-híd azonban így is jelentős közlekedési beruházás lett a rendszerváltás utáni első, szabadon választott kormány életében. Nem véletlen, hogy a híd avatásán Antall József miniszterelnök mellett két miniszter, egy államtitkári rangú kormánymegbízott és a váci püspök is részt vett. És bár a meghívót a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium valamint a megyei önkormányzat és a városi tanács nevében küldték ki, arra csak Siklós Csaba közlekedési miniszter, Keszthelyi Ferenc váci püspök és Antall József neve került fel. A várost akkor már majdnem egy éve irányító Várhegyi Attila neve nincs rajta, holott végül a város és lakói nevében ő és nem Siklós Csaba vette át a műtárgyat az építőktől. Talán egyszer majd kiderül, hogy ez a kis pontatlanság minek volt köszönhető! Esetleg annak, hogy Szolnokot akkor az ellenzéki, de éppen nagyon népszerű Fidesz polgármestere vezette egy SZDSZ-Fidesz koalíció élén?

Ez ma már történelem. Miként az is, hogy az augusztus 18-án délután fél ötkor kezdődő hídavató ünnepségre a Jászkun Volán ingyenes buszjáratokat indított. Egyrészt a 442-es úti csomóponthoz, másrészt a Mezőgéphez, ahonnan az ünneplőknek el kellett gyalogolniuk a hídig, amin a Gösser sörrel töltött hordó után először természetesen a gyalogosok kelhettek át. Este azonban már a forgalom is megindult, igaz, az új híd novemberig nem sokat segített Szolnok belvárosának a forgalmán. Abban enyhülést majd csak a Szolnok és Abony közötti szakasz megnyitása, igazi változást pedig 1994, a déli elkerülő teljes hosszában való elkészülése hozott.