A blogSzolnok Ajánlom rovatában 2025. január 13-án jelent meg a Mi ezt tudjuk? című beszámoló és kritika a január 11-ei, Szolnok 950 nyitógáláról. A cikk itt olvasható el:
http://www.blogszolnok.hu/ajanlom_mi_ezt_tudjuk
Sz. Tibor: Nos, bármilyen rendezvény, előadás, konferencia stb. megrendezésekor előfordulhat a „jólvanezígy” effektus. DE: a 950 éves rendezvénysorozat kapcsán ez kerülendő lett volna. Még csak az érzete is. Természetesen lehet erről beszélni. Ahogy a milliárdos bástyaberuházás megvalósításáról, szükségességéről és hasznosításáról is. Ugye a nyugdíjas narancskórus „fantasztikusként” írja le a hangulatot. A propaganda uralni akarja a pillanatot. De a folyamatos, évek óta tartó túlzás-kommunikáció olyan, mint a boomeráng. Visszaüt. A probléma az, hogy az a Szolnok-fogalom, amiben a szervezők (és ahogy megtudtuk, a nyugdíjas expolgármesternek arányaiban hasonló sarzsik járnak a Szolnok950 projekt vezetőjeként, mint a bukott köztársasági elnöknek) gondolkodnak, kirekesztő. Egy város sem lehet kirekesztő. Szolnok sem az, hiszen megélte a 950. évfordulóját. Kívánom, hogy ebben a szülinapos évben ezt a programot ne felülről irányítsák, hanem gondolkodjanak stratégiában és közösségi tervezésben. Hasznos volna felismerni, hogy ez a munka nem pártfeladat. De, ha már annak gondolja az expolgármester, akkor tudnia kell, hogy minden tömegpárt belebukik abba, ha csak felülről irányítják. Úgy látom, hogy ez a folyamat a következő fokozatba kapcsolt Szolnokon is.
N. Zsuzsanna: Tisztelt Bajnai Zsolt! Teljes mértékben egyetértek a jubileumi műsorról írt véleményével. Talán a politikai felhangokkal vitatkoznék, de ez más dolog. Én is azon gondolkodtam a műsor közben, hogy én vagyok hülye, hogy mindenki tapsolt, ujjongott, én meg bambán ültem, és nagyon nem értettem, milyen vidéki kultúrházban vagyok, mondjuk, a 80-as években. Nem értettem, hogy mi a cél: Szolnok múltját és jelenét bemutatni vagy egy akármilyen showműsort rendezni? Ebben a műsorban szinte semmi lokálpatriotizmus nem volt. Mi maradt még ki? A színház, a művésztelep, a múzeum megemlítése, s igen, ha már sport, miért nem emelték ki az olimpiai bajnokainkat? Miért kellett „idegen” műsorközlőket felkérni? Nincsenek nekünk helyi, szépen beszélő színészeink vagy akár tanáraink? Hol volt a Szolnoki Szimfonikus Zenekar? Egyetértek a vetítés koncepciónélküliségével is. Vagy semmit, vagy majdnem mindent. S a műsor! Mit keresett is a Hazám, hazám dal? Nagyon szép, de most a haza egy kis közösségéről szólt. Ugyanúgy a Stefániás dalnak sem volt itt semmi helye. A „híres” popsztárnál minimum a szolnoki származásút Judyt vártam. Erre jött egy ismeretlen. Radó Denis neve el sem hangzott, fel sem hívták a színpadra, pedig a plakátok szerint ő rendezte a műsort. Érdekes kísérlet volt a néptánc vegyítése a Légierő Zenekarral meg az énekkarral, de azért alapvetően mindenki idegen szerepben „szenvedett”: a néptáncosok nem énekelhettek, a népzenészek nem a talpalávalót húzták a táncosoknak stb. Amúgy is van nekünk egy Sodrás nevű népzenei együttesünk. Miért is hívtak Békés megyei együttest? S ha már annyi diák jelen volt, mert jönniük kellett, nem lehetett volna nekik is szóló műsorszámokat adni? Azért tudjuk, hogy az operett meg az opera nem igazán az ő műfajuk. Akkor legalább a „popsztár” ne 50-60 éves „bácsika” lett volna! Összességében nem tudtak a rendezők bánni Szolnok múltbeli és jelenbeli kincseivel. S ezzel sok múltbeli és jelenlegi művészt, együttest, tudós embert megsértettek. S az egész estét – az egyébként kitűnő – Légierő Zenekar uralta, pedig ők csak egy a sok kincsünk közül. Sajnálom, hogy a „nép” egy katyvaszt kapott, s nem méltó nyitányát egy jubileumi évnek.
K. Róbert: Azt hittem velem van a baj. Állítólag egy grandiózus showműsort láthattunk. Nekem sok jelző eszembe jutott ezen kívül.
K. Anna: Bajnai Zsolt minden szava élő tükör. A várost megszégyenítő jubileumi esemény megerősíti bennünk, hogy a volt polgármester kultuszmocsárban fetrengve még mindig nem látja be, hogy neki bizony levitézlett. Ez a jubileumi ünnepségnek nevezett rendezvény szégyen a szervezőkre nézve. Ha belenéznének a tükörbe, lehajtott fejjel elkullognának. Már, ha van bennük tisztesség. Sok minden történt az utóbbi évtizedekben a városunkban, ami nem dicsőséges tett, hanem szégyellnivaló, mondhatni dicstelen tett, kezdve az MTE pálya, a Dami, a strandfürdő, a lepusztulásra ítélt értékes épületek sora. A tettekkel együtt jár az árnyék, amit nem lehet csilivili módon kitörölni belőlünk. Már nem vagyunk vevők a lózungokra, legfőképpen nem egy levitézlett ember szájából. Ennél többet érdemel a városunk.
Csné Éva: Már akkor szívesen hallgattam volna a fizető nézők véleményét. Elég gáz, ahol Majsai a sztárvendég. Az elhangzott noname nóták gyenge átiratai és hasonlók jelentik a színvonalat, ami a bányászbéka aljánál is lejjebb van!
K. Ida: Kiváló írás, valahol már írtam 1975-ről, arról hogy mire emlékszem az akkori polgármesterről, Kukri Béláról ennyi év távlatából.
Bné G. Zsuzsa: Szégyen!
Nné Katika: Na, itt sem lesz béke sohasem!
