2026.05.27. (szerda)

De szerettem

De szerettem

Dátum:

Még nem kell a sorok között írni, de a szolnokiak már vagy újra tudnak a sorok között olvasni. VCSM-s kártyanaptárokról írtam, a Tiszaligeti strand emlékei közé kerültem.

A blogSzolnok 1xVolt rovatában 2025. június 4-én jelent meg a VCSM-naptárak építményekkel című írás, aminek nyitóképe az 1984-es naptár egyik oldala lett, rajta a Tiszaligeti strand egytízes medencéjének a szigete.

http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_vcsmnaptarak_epitmenyekkel

 

S. Csaba: UGRÁLNI TILOS! Mit csináltunk gyerekként? Persze hogy ugráltunk.

Sz-M. Péter: De jó volt erről ugrálni.

T. Mihály: Hú, mennyit ugráltunk róla!

M. Rozália: A jó kis napozó volt, mi is szerettünk ugrálni róla igaz, tilos volt.

L. István: Sokat jártunk ide, de szerettem.

T. Róbert: Akkor a VCSM is jobb munkahely volt. A strandok pedig kitűnők.

P. Zoltán: Plusz békák és öt centis csiborok.

S. Anikó: Legalább a használható részét megnyitották volna ebben a hőségben. Jegyárak már vannak…

J. G. Csaba: Hát, egész jó. Árak láttán a könnyektől lettem nedves?

Kné Judit: A mérhetetlen kapzsiság áldozata lett valamennyi szolnoki strand!

K. Magdi: Évek óta hazajárok. De mindig csak azt látom, még mindig építik. Pedig, ez strand lenne és nem lucaszéke.

S. Miklós: Azta, már el is felejtettem, hogy ilyen is volt Szolnokon.

V. Tibor: Csupi még diszkózott is a napozón (medencebál).

L. István: A nap végén szólt az Il silenzio. Ha a bilétádat elveszítetted, a ruháid nem adták ki. A biléta két forint volt.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Én nyomorult

A Baross 40. előtt a járdán parkoló autóról megjelent írás kapcsán erős vélemények „hangzottak” el. Gondoltam tehát, tegyük tisztába az ügyet. Ha már változást nem lehet elérni.

Tasi taxi Fecskével

A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.

Mi vagyunk Szolnok

Szolnok nemcsak a házai, hanem az itt élők vagy egykor a városban élők emlékei is. A hétköznapok történetei. Amelyek olykor szívmelengetően elevenednek meg egy-egy régi kép kapcsán.

Egyből három

A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.