Az egy dolog, hogy a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkára úgy lehetett társasházat építeni, hogy a zebrához vezető sarki járdarészből szinte semmi sem maradt. De, hogy a beláthatatlan kereszteződéstől 1 méterre még egy garázst is sikerült tervezni, engedélyezni és kivitelezni, az azért a szolnoki szakhatóságok, tervezők és építők szaktudásának "reklámjául" szolgál. És senkinek nem veszik el a diplomáját, az engedélyét, sőt ki sem rúgják. Legalább gratulálhatnánk az érintetteknek!

Szolnok kapuja így fogad és ezzel a képpel búcsúztat. A szolnoki vasútállomás a megvalósult Balkán. Elnézést! A posztszovjet köztársaságokat alulmúló színvonal. Nemcsak a rongálók miatt. A működtetők igénytelenséges is sokat hozzátesz.

Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.