Azok a sárga drótüvegek talán már ötvenévesek is elmúltak. Akkor kerülhettek az egykori tiszaligeti TITÁSZ-üdülő erkélyére, amikor azt nem kevés társadalmi munkával megépítették. Jó ideje nincs már TITÁSZ, és társadalmi munka sem, ám azok az üvege még bírták. A Tiszavirág-híd mellett is 13 évig. Aztán történ valami. Fokozatosan és szisztematikusan múltidőbe kerültek. Nincs tanulság, nincs következtetés, nincs már sárga drótüveg.

Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?

Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.

Akik nem tehetnek arról, hogy a szükségüket kell végezni. Azon meg nem hinném, hogy gondolkodnának, miért Szolnok belvárosának a közepén, egy átjáró bejárata fölött van erre a legjobb alkalmuk. Mindenesetre az Árkád folyosóján az emberek is szívesen végzik a dolgukat, így az elején lévő galambpiszok talán fel sem tűnik senkinek. Így élünk mi együtt a természettel.