Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?

Buli volt a hétvégén. Ez a fiatal fa meg annyira berúgott, hogy teljesen kiütötte magát. Fel se bír kelni többé. Ott fekszik a buli utak mentén, és mutatja a szórakozóknak, hogy jár az, aki nem vigyáz!

A szökőkúton kívül is áll a víz. Pontosabban, folyamatosan ömlik ki, azaz szökik a víz a tiszavirágok alól. Pedig fél éve sincs, hogy működik, pedig alig két hónapja, hogy felavatták. Lett egy szép hidunk, meg klassz terünk, és kaptunk hozzá egy megoldhatatlan technikai problémát. Vagy egyszerűen a víz az úr?

Díszpolgári címre javaslom azokat a köztisztviselőket, akik hozzájárultak a létező szocializmus rezervátumának felélesztéséhez az SZTK sarkán. Sátras zsibvásár, szakadt céllövölde, vagy roncsautó telep lenne még jó a város közepén. Ha már épül. Pár forintért bármire képesek vagyunk? Megmagyarázhatatlan!