A Pólya Tibor utca és a Szabadság tér sarkán - egykor - álló kuka (született Köztisztasági Szemetes) egy este, erősen felindult állapotában (egyesek szerint: illuminált állapotban) minden ok nélkül belekötött egy mellette elhaladó, tisztességes, városi polgárba. Szó szót követett, majd a kuka addig fitogtatta erejét, hogy a gyanútlan polgár kénytelen volt önvédelemből földre küldeni. Így legalább mindenki láthatja, hogy jár az a kuka, amelyik Szolnokon az emberére talál.

Talán két éve készült el az egykori szolnoki vár úgynevezett Vízi kapuja, amin keresztül a Tiszához lehet lejutni. Éppen azóta figyelem a kapu oldalfalából meredező kábelcsonkokat, pár centire a turistaút jelzésétől és a hely leírásától. Talán a törökök hagyták itt? Vagy a törökökre emlékeztet? Netán későbbi korok mementója? Vagy a jelen slendriánságának a jele? A pályázat lezárása után ennyire nem számít senkinek, hogy mi készült vagy nem készült el? Végül is Szolnokot akarjuk megmutatni a turistáknak.

Hány lépésre lehetünk attól, hogy a feltűnjön egy lakossági igény? Nem a fűnyírás iránt, mert ilyen időben nincs az az eszközpark, amivel a természet utolérhető. Az átjáró iránt, amit évek óta taposnak az arra járók a Sütő utca és az óvodai parkoló között. Talán két négyzetméternyi beton kellene. Meg jó szándék, hogy ott legyen járda, ahol az emberek járnak. Kinek kellene, hogy feltűnjön a lakosság igénye? A körzet képviselőjének? A város gondnokainak? Persze, csak annak tűnhet fel, aki jár arra. Apró figyelmesség? Vagy valóban szolgáltató város?

A "százlábú" hidat néhány éve újították fel. Nem kevés pénzért. Így néz ki ma. Szakértelem? Trehányság? Kilopott anyag? Vagy mi a magyarázat? Nem kellene elővenni néhány illetékest?