Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?
Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?
A Hild tér burkolata rendben. Az egykori Skála körüli járda rendben. A kettő között azonban, mintha a senki földje lenne, pontosabban a senki lépcsője, amihez lassan három évtizede nem nyúlt senki. Csak törik, kopik, rajta a járókelő esik, bukik. A város közepén egy darab igénytelenség, ami nem fáj senkinek. Vajon meddig még?
Jó befektetés a belvárosi telek! Főleg, ha addig nincs vele gond és költség, amíg jó pénzért nem lehet elpasszolni, vagy beépíteni. Addig felveri a gaz, elönti a szemét, megszállják a kóbor állatok. Kit zavar mindez a város közepén? A tulajdonost és a hatóságokat biztos nem.
A lassan két éve elkészült Véső úti sporttelep mellett, a parkolóval szemben árválkodik ez a magányos villanyszekrény. Mögötte a falat tatarozták, előtte a területet parkosították, a közelben a parkolót megépítették. Csak ez a villanyszekrény nem érdekel senkit. Mint egy magányos, lakatlan sziget az óceán közepén, úgy árválkodik az érdektelenségben, nemtörődömségben Szolnokon. Talán áram nincs benne.