Unom magam, hogy még mindig képes vagyok bosszankodni Szolnok elképesztő állapotban lévő közterületi közműszekrényein. Amelyek körül felújítják a járdákat, rendbe teszik a parkokat, ezek meg maradnak a maguk igénytelen valójában. Különösen szép példány tanulmányozható a Baross és a Boldog Sándor István utcák kereszteződésében, a volt pártház tövében. Bár, ahogy a mögötte lévő raktárt nézem, nem lóg ki a környezetéből.

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.

Szerintem nem véletlenül vannak hirdetőtáblák, hirdetési újságok és egyéb ósdi meg modern kommunikációs felületek, ahol el lehet juttatni a kereskedelmi üzeneteinket a remélt közönségnek. Szerintem az sem lehet véletlen, hogy a szerencsésebb történelmi fejlődésű városokban óvják az utcaképet az igénytelen reklámoktól. Szerintem az sem véletlen, hogy Szolnokon így lehet reklámozni. Ami persze baj. Szerintem.

A segélyhívószám évek óta 112 Magyarországon (is)! Tehát tegyük fel először azt a kérdést, hogy hihetünk-e egy olyan cég reklámjának, amelyik tévedésen alapul. Illetve mélázzunk el azon is, hogy mi a teendő azzal a kéretlen reklámmal, amelyik még rongál és kárt is okoz. Szolnok belvárosát megszórták ezzel a matricával. Aminek az üzenete, hogy félrevezetéssel akarnak ügyfeleket szerezni, az ügyfeleknek kárt okozva. Lehet kezdeni a lekapargatást!