Bő száz éve a város egyik legfelkapottabb találkozóhelye volt. Ma Szolnok egyik szégyenfoltja a Szapáry utcában álló Grand Hotel. Megmenthetné valaki! De addig is érdemes lenne rá vigyázni.

Talán két éve készült el az egykori szolnoki vár úgynevezett Vízi kapuja, amin keresztül a Tiszához lehet lejutni. Éppen azóta figyelem a kapu oldalfalából meredező kábelcsonkokat, pár centire a turistaút jelzésétől és a hely leírásától. Talán a törökök hagyták itt? Vagy a törökökre emlékeztet? Netán későbbi korok mementója? Vagy a jelen slendriánságának a jele? A pályázat lezárása után ennyire nem számít senkinek, hogy mi készült vagy nem készült el? Végül is Szolnokot akarjuk megmutatni a turistáknak.

Ha ellopták az baj. Ha nem ellopták, csak leszerelték, akkor meg félmunka. Ami sem a telefontársaságnak, sem a városnak nem válik dicsőségére. Főleg Szolnok főterén, az adventi falu közelében. Sose értettem, miért éri meg egy munkáért többször is kiszállni. Másik részleg szereli le, mint aki újat hoz, vagy elbonthatja a felesleges fülkét? Avagy csak generálni kell a munkát, hogy legyen még jó sokáig? Mert akkor nem baj, nem félmunka, hanem kis magyar abszurd.

Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.