Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.

Le a kalappal a Szapáry út felújítása előtt. Aki emlékszik a töredezett járdákra, évtizede pusztuló beton virágtartókra, a kikopott, gazos virágágyásokra az biztos, hogy értékelni tudja a változást. Ami majdnem 100%-os. Hiszen a ronda, rozsdás közműszekrényeket ezúttal se sikerült eltüntetni vagy felújítani. Így továbbra is figyelmeztetnek arra, hogy ki és mekkora úr a városban. Persze "társadalmilag felelős" szolgáltatóként.

Nem vagyok szakember és hozzáértő sem, csak egy szimpla kerékpáros, aki olykor használja a Vegyi lakótelep mögötti bringautat. Nekem nem jön be, hogy az aszfalt és a fű közé fehér követ szórtak. A kő egy része - vagy a fűnyírástól, vagy más okból - az aszfaltra került. Ami se nem túl biztonságos, eséskor meg nem túl kellemes. De valakinek biztos megérte, és még magyarázat is van a hülyeségre.

Hány lépésre lehetünk attól, hogy a feltűnjön egy lakossági igény? Nem a fűnyírás iránt, mert ilyen időben nincs az az eszközpark, amivel a természet utolérhető. Az átjáró iránt, amit évek óta taposnak az arra járók a Sütő utca és az óvodai parkoló között. Talán két négyzetméternyi beton kellene. Meg jó szándék, hogy ott legyen járda, ahol az emberek járnak. Kinek kellene, hogy feltűnjön a lakosság igénye? A körzet képviselőjének? A város gondnokainak? Persze, csak annak tűnhet fel, aki jár arra. Apró figyelmesség? Vagy valóban szolgáltató város?