– Megvan? – Kérdezte halkan Bán Béla, miközben a Tünde egyik asztalánál ülő lánya fejére csókot nyomott. – Még szerencse, hogy délelőttönként senki nincs ebben a cukrászdában.

– Amikor jöttem, épp egy feldúlt vörös nő viharzott ki az ajtón – felelte a lány. – Itt bent meg egy szomorú pasas ült. Valami titkos viszony érhetett talán véget. A pincérek rólunk is azt hihetik, hogy a vén kecske nyalogatja a sót.

– Ne légy ízléstelen!

– Te meg ne ködösíts tovább! Mi közöd a Bartos családhoz?

– Kikhez?

– Apukám! Ne hülyíts! Tegnap kértél meg, hogy keressem fel a Bartos fiút, hátha nála van egy notesz meg egy telefon. Mit keres az anyja a sitten?

– Nem fontos. Nálad van a notesz?

– Minden nálam van. Sőt, kérésedre a Madas-ház kincsének is utánanéztem, de addig semmit nem kapsz meg, amíg nem árulod el, mi ez az egész. – És mélyen az apja szemébe nézett. – Ne félj, tudok titkot tartani. Sőt, ha jó leszel, elárulom, hogy az általad gyűlölt Gulyás Zoltánnak is volt némi köze a Madas-házhoz.

– Megígéred, hogy nem ártod bele magad?

– Nem.

– Ne hülyéskedj! Megölnek vagy megvernek.

– Akkor te miért keveredtél bele? Egyébként nem félek. Viszont az információkért fizetni kell – mosolygott elégedetten a lány az apjára. – Ki ez a Bartos Edit, és miért kell neked annyira ez a notesz? – És a telefonnal együtt kitette maga elé az asztalra.

– Oké – és Bán Béla olyan közel hajolt a lányához, hogyha valaki belépett volna Tündében, azt hihette, szerelmespárt lát. – Bartos Edit középiskolai osztálytársam, pontosabban az osztálytársam és a szerelmem volt. De huszonöt éve nem láttam. Azután találkoztunk újra, hogy az a rohadék Gulyás meghalt. Aki nem mellesleg neked a pasid, Editnek meg a munkatársa volt. Edittel a Szigonyban, Gulyás egyik kocsmájában ültünk le beszélgetni, ahol aztán összeismerkedtünk Gulyás nővérével, egy régi barátjával, és hát egy másik barátnőjével is, akit valószínűleg veled párhuzamosan használt.

– A Gulyás sztorit már megbántam, erről le lehet szállni – villantotta barna szemeit a lány az apjára.

– Bocs. Szóval ott derült ki, hogy Gulyás mások pénzével villogott, amit örökösként a nővére akar megtartani. Eddig nem is lett volna semmi baj, ha a Szigonyban nem leskelődik utánunk Edit főnöke…

– Csaba?

– Ismered?

– Persze. Többször voltunk egy társaságban, amikor Zolikával jártam. Arról viszont nem tudtam, hogy van egy nővére. Mit akart Csaba tőletek?

– Editet nem sokkal korábban majdnem megölte. Hogy tőlünk mit akart, nem tudom, mivel megijesztettem és elrohant. Kérlek, ne nevess! Másnap reggel ugyanis furcsa körülmények között elgázolták itt a Szapáryn.

– Mi lett vele?

– Talán még él, az intenzíven ápolják. Aznap este viszont majdnem halálos baleset érte Gulyás haverját és Editet, akiket egy Kamaz lesodort az újszászi úton. Ekkor adta Laci Editnek ezt a noteszt meg a telefont.

– Ki az a Laci?

– Gulyás gyerekkori barátja, akit Gulyás nővére kért meg, hogy rendőrként nézzen utána, valóban véletlen baleset volt-e a testvére halála?

– És, az volt?

– Szerintem nem, de ezt egy darabig Laci sem tudja kideríteni.

– Mert, mit csinál?

– Ha jól gondolom, most éppen a Szigony eltört karú pincérlányát vigasztalja, ugyanis tegnap reggel felfüggesztették az állásából. Éppen akkor, amikor Editet őrizetbe vették, hogy Gulyás halálát a nyakába varrják, vagy, hogy ne legyen otthon, amikor betörnek hozzájuk a noteszért és a telefonért.

– Na, állj! Eddig van egy hulla, egy majdnem halálos gázolás, egy autóbaleset meg egy letartóztatás.

– És a törött karú pincércsaj, akit azért vertek meg, mert a Szigony bevételét Gulyás nővérének adta, aki pedig két napja eltűnt.

– És mit szól ehhez a rendőrség?

– Azt inkább nem szeretném tudni. Az a nyomozó ugyanis, aki Zolika halálakor helyszínelt, nagyon aktív az ügyben, csak éppen nem tudjuk, melyik oldalon játszik. Most viszont te jössz! Kérem a noteszt, a telefont és a Madas-ház kincséről szóló információkat!