– Csak akkor kezdeném keresni azt a fekete autót, ha végre az apám és a százados úr is színt vallana a saját szerepét illetően. Nincs üldözési mániám, de ha a Szigony kocsma ajtaján anélkül lépünk ki, hogy ezt tisztáznánk, nemcsak soha nem derül ki a szerepük, de az életünk sincs biztonságban – jelentette ki határozottan Bán lánya.

– Az én szerepemet már tisztáztam – fakadt ki megbántottan Bán. – Először a svájci család számára próbáltam minél többet, a lehető legolcsóbban megszerezni a Madas-ház kincseiből. Ha a vásárlásokat finanszírozó öreg hölgy időközben nem hal meg, a szolnoki eladók pedig nem kapnak vérszemet, és nem kezdenek veled zsarolni, akkor legalább egy éve kiszálltam volna ebből a történetből. Csak azért jöttem újra Szolnokra, mert Gulyás azt mondta, tönkre teszi az életedet, ha nincs több üzlet. Vele szerettem volna zöldágra vergődni, és ehhez kellett Edit, miután megtudtam, hogy munkatársak. Mire azonban bármit tehettem volna, ti elvileg szakítottatok, ráadásul Gulyás is halott volt. Amennyiben biztos lehetnék abban, hogy ebből a történetből ki lehet szállni, szedném a sátorfámat, és ha akarod, vinnélek téged is magammal.

– Utállak Bán – sziszegte Edit. – Csak kihasználtál? Miközben kétszer majdnem megöltek, és a házasságom is rámehet.

– Esküszöm nem gondoltam, hogy ezek ennyire megvadulnak.

– Mert érezték, hogy szorul a hurok – szólalt meg jelentőségteljesen a százados. – Ahhoz már túl sok pénzt adott nekik a kincsekért, hogy mindenki tartsa a szavát. Úgy tűnik, nemcsak Gulyás, de Edit főnöke és bizony Kadlacsek úr is a kelleténél magasabb haszonnal dolgozott. Gulyás élete jó ideje veszélyben volt, és ha nincs az a hülye baleset, akkor kénytelenek lettek volna végezni vele. Csabát is elkapta a gépszíj, Gulyás és Kadlacsek úr példáját látva, egyre többet rakott el. És, ha maguk nem kavarnak bele a történetbe, előbb-utóbb kiderült volna, hogy kinek a pénzét dézsmálták, ki az igazi főszereplő. Az a bizonyos fekete autós fickó csak egy profi bűnöző volt, aki könyörtelenül, de zseniálisan hajtott végre mindent. Csak azt felejtette el, hogy Szolnok kisváros, semmit sem lehet feltűnés nélkül csinálni. Csaba, azaz Edit főnöke és Kadlacsek úr közelebb vihet majd bennünket a megoldáshoz…

– Csaba már nem – szólt közbe halálsápadtan Edit, akinek a mobilja egy pillanattal korábban jelezte egy üzenet érkezését. Az üres Szigony asztalánál ülő társaság megdöbbenve adta körbe a telefont. A törött karú pincérlány ép keze remegni kezdett. A fiatal rendőr idegesen a hajába túrt. Bán lánya könnyes szemmel nézett az asztalon idegesen kopogó apjára. Edit és Gulyás nővére a szemeit törölgette.

– Ki kell hallgatni Kadlacseket, mielőtt késő lesz – ugrott fel a százados. – Lacikám, ti kerítsétek elő a fekete német autót! Nem olyan nagy ez a város, ha Bán is segít.

– És velünk addig mi lesz? – Nézett egymásra, aztán a századosra Edit és Gulyás nővére.

– Tündike és Bán lánya segítsen előkeríteni a fekete német kocsit – adott határozott utasítást a százados. – Edit, maga próbáljon minél több dolgot kideríteni a néhai főnöke legújabb haverjairól. Kikkel barátkozott? Hol találkozott velük? Zituka, magának azt kellene összeszednie, ki mindenki érdeklődik az öccse öröksége iránt. Van magában annyi bűbáj és rafináltság, hogy akár a tűz közeléig is eljuthat. Itt többet nem találkozhatunk. Telefonon sem érintkezhetünk. Én fogom magukat keresni – ezzel kiviharzott a Szigony ajtaján.