Az 1xVolt rovatban megjelent Fürdő álmok című, az egykori szolnoki strandokról szóló cikkhez fűzött megjegyzéseket András barátom.
MÁV strand
Micsoda idők voltak azzal a sok stranddal!
Mi pletykafalusiként a MÁV-ra jártunk. Keresztül a járműjavítón, a síneken. Ma már ez is nonszensz: át tudtál sétálni egy vállalat telephelyén és a kutya nem szólt rád,
És persze én is ott tanultam meg úszni, a fedett részben, még óvodásként.
A MÁV strand is május elsején nyitott. Volt egy év, amikor én voltam az első vendég május elsején. Akkor el is raktam a 00001 sorszámú belépőmet, ami azóta sajnos elveszett. Egyedül úsztam az 50 méteres medencében, mint Bástya elvtárs hajdan.
A strandon egyébként hat medence volt. A benti tanmedence, tetején a lelátóval/napozóval, az 50 méteres úszómedence, a két szélén korláttal. A „pipa”, aminek pipára hasonlító alakja volt, kb. 120 cm mély lehetett, benne langyos termálvízzel – itt lehetett pancsolni. Két termál medence – ezekben nem szabadott pancsolni! Egy medencét egy napig töltöttek fel, reggel kezdték, estére lett teli, forró volt benne a víz. Másnap reggelre már csak meleg volt, egész nap lehetett benne fürödni, este leengedték. A másik medencével ugyanezt csinálták, csak egy nappal csúsztatva. Így mindig volt egy teli és egy töltés alatt lévő termál medence.
És volt gyerekmedence rögtön a két termál mellett.
Paradicsomi hely volt.
üdv:
András
