2025.08.27. (szerda)

Tükröződés

Tükröződés

Dátum:

A megáradt Zagyva vizében tükröződik a Szabadság téri ház 2010 júniusának első vasárnapján.

A megáradt Zagyva vizében tükröződik a Szabadság téri ház 2010 júniusának első vasárnapján.

A kép szép és ritka, a jelenség már-már megszokott és félelmetes. Alig pár lépésnyire innen, a Tisza-híd város felőli lábán ott a két emléktábla, az 1999-es és a 2000-es nagy árvizek legnagyobb vízállásaival. Vajon az idei évről is kell táblát csinálni?

Az elmúlt hetekben már oly sokszor tetőzött a Tisza Szolnoknál, már annyi lehetséges legnagyobb vízállást mondtak, hogy már magam sem tudom, mit is gondoljak. Most már tényleg vége, vagy néhány nap múlva újabb adatokat közölnek az illetékesek.

A Tisza-és a Zagyva-part Szolnoknál egyelőre nyugodt. Itt-ott feltűnnek a zöldmellényes őrök hátukon lapáttal. A sétányok lejáróit elrekeszelték, a második Zagyva-híd tövében a megbillent kerékpárúthoz már homokzsákokat is raktak.

A folyók felső szakaszain küzdenek az árral. Mi lesz az onnan levonuló vízzel?

Kora nyári reggelen békésen ballag a két folyó vize. Vadkacsa mama terelgeti kicsinyeit, feketerigó kapirgál a magas fűben, gerlék, fecskék húznak a víztükör felett. A gátak közé szorított hatalmas vízfelületet akár még szépnek is láthatnám.

Meglepő, amikor a művésztelepnél átnézek a házak között a Tisza túloldalára, és szemmagasságban hajókat látok. A Kis Tisza teraszán ülve, a kőkorláton túl, látom a folyó felszínén úszó faágakat. Ritka képek. Szépek és félelmetesek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Késés és vaníliá

Úgy tűnik, 104 évvel ezelőtt is könnyen előfordult, hogy késett a vonat. Ám az ma már nem történhetne meg, hogy valaki a késés miatt beül a szolnoki állomás éttermébe, ott egy vaníliát rendel, és miközben a csatlakozásra vár, a helyről készült képeslapon üzen az otthonaiknak.

Damjanich előtt rövidnadrágban

Ez a fotó 1912 nyarán készülhetett Szolnokon. Radnai Béla az év március 19-én felavatott Damjanich-emlékműve látható rajta, illetve a művésztelep fái mögött a Vártemplom. Meg egy rövidnadrágos kisfiú egy férfival. Lehet, hogy nem véletlenül maradtak meg a szolnoki Kissné képeslapján.

Jubileum utáni évben

A Szolnokról több képeslappá lett fotót készítő Csobaji Előd 1976 tavaszán is járt a városban, és több szögből is megörökítette a Jubileumi teret. Biztos vagyok abban, hogy e képeslap megjelenésekor a szolnokiak között is lehetett olyan, akinek el kellett gondolkodnia, mit is ábrázol ez a fotó.

Az új Szolnok panorámája

Bauer Sándornak és a Fortepan-nak köszönhetően lehet elképzelésünk arról, milyen kép tárulhatott az elé, aki 1975 késő nyarán, az új vasútállomáson keresztül Szolnokra érkezett. A frissen felavatott Jubileum téri épületből kilépve ugyanazt látta, mint a Váróterem helyén lévő presszó teraszán üldögélők.