2025.08.27. (szerda)

Élt 93 évet?

Élt 93 évet?

Dátum:

A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.

A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.

Abban az időben, amikor gyárakat építettek, még az is fontos volt, hogy a gyárak dolgozói hol laknak. Legalábbis erősen erre utal, hogy a ma már nem működő Szolnoki Papírgyár, és a csak nyomaiban létező Szolnoki Cukorgyár közvetlen közelében is áll egy-egy – lassan száz éves – munkásnegyed.

Nem ismerem az itteni tulajdonviszonyokat, tehát nem tudom, hogy a házak ma már a lakók, a város vagy a gyárak jogutódjainak birtokában vannak-e. Abban azonban biztos vagyok, amíg léteznek ezek a telepek, addig kellene megmenteni őket.

Tudom, hogy ma már ezer hibájuk van ezeknek a házaknak, nem korszerűek, esetleg egyesek szemében nem szépek. Azonban egy kor lenyomatai. És ezer példa van a világban arra, hogy ezeket a százéves házakat igenis lehet modernizálni, és megőrizni. A cukorgyár már nem fog újra felépülni – a papírgyár talán még beindulhat – azonban ezek a telepek megőrizhetik az emléküket.

Az első világháború idején kiadott színes képeslap büszkeségről árulkodik. Nem véletlen, hogy miközben a lapok többsége ekkoriban még fekete-fehér volt, ez egy drágább technikával készült. És ugyan mi másra utalhat az, hogy egy új beruházást ilyen formán örökítsenek meg.

A képen látható házak többsége a Tószegi úton, a kórház után még ma is áll. Az egykori kapu már nincs meg, azonban egy később készült felirat még ma is hirdeti az egykori Szolnoki Cukorgyár emlékét. Legalább azt mentsük meg, mielőtt valakinek eszébe jut, hogy akadályozza a forgalmat, vagy jó pénzt adnának érte valamelyik színesfém-felvásárlónál!

Vajon ki lehetett az a két ember, aki a gyártelep kitárt kapujában áll? Vajon eszükbe jutott-e anno, hogy miközben a város jelentős részén még földutakon jártak, nem volt közvilágítás, a Szolnoki Cukorgyár telepén már mindkettő megtalálható volt. És gondoltak-e arra, hogy amit ott megteremtettek pár év alatt, azt nem a két világégés, a forradalmak teszik majd semmivé? Aligha?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Czehországba Szolnokról

Ennek a szolnoki lapnak a postára adója több okból sem járhatott a képen látható épületben. Egyrészt nem szabad akaratából tartózkodhatott a városban, másrészt nem beszélte a nyelvünket, harmadrészt pedig akkoriban elég ritkán játszottak a szolnoki színházban. Művelt ember lehetett.

Szolnoki megyeháza szellemmel?

Ezen a képeslapon nem látszik, de a postázás dátuma alapján feltételezhető, hogy a már kibővített megyeháza került a fotóra. Ezek szerint pedig a húszas évek közepén növénnyel volt befuttatva az akkor fél évszázados épület főbejárata. Szemben, a bíróság előtt pedig apró kerítés futott.

Kedves fiam

Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.

A negyedik szög

Ebből a szögből még nem láttam az első szolnoki, Tiszán átívelő, fém, közúti átkelőt, azaz az 1911-ben átadott és 1944-ben elpusztított belvárosi hidat. Az ismeretlen kiadású, festett képeslap érdekessége a fotós nézőpontja, a kisatírozott feladó, illetve a pengő bevezetése előtti 1000 koronás bélyeg.