Szolnok egyik legszebb ábrázolása ez a festett képeslap. A három templom, a főgimnázium és a színház mellett Boriska is látható rajta. De Boriska nem létezett.

Nem tudom pontosan, hogy ezt a festett képeslapot pontosan mikor készítették, az azonban biztos, hogy valamikor az előző századforduló és a harmincas évek vége között. Már csak azért is, mert a zsinagóga 1899-ben készült el, és a kupolája már ott látható a református és a katolikus templomok tornyai között. Illetve a Tisza Szálló még nincs a képen. A jobb szélen látható épület a színház, nagyjából két verzióval korábbi formában.

Ha egy idegen ránézett erre a képeslapra, úgy gondolhatta, hogy valami nagy víz partján – a Tisza itt éppen elég magas vízállást mutat – toleráns, talán még a kultúrára is sokat adó népek élnek. Ráadásul ezen a nagy vízen komoly élet is folyhat, amire Boriska, a kétfedélzetes – ha jól látom – lapátkerekes gőzhajó is utal.

Amikor először tettem fel az Albumba ezt a képeslapot, még azt hittem, hogy Boriska egy létező hajó volt. Aztán – mint később a Levéltár rovatban is publikáltuk – Kádár Zoltán elárulta, hogy ezen a néven, ilyen hajó, mai ismereteink szerint nem létezett. „Ez a hajótervezési formavilág a Duna vízgyűjtőjétől észak-nyugatra volt jellemző. Hasonló formájú hajók Németországban és Csehországban lelhetőek fel ma is”- írta levelében.

Ahogy arról is felvilágosított, hogy valamikor nagy divatja volt a festett képeslapok feljavításának. Azaz például annak, amikor „a hajót nem valós környezetében ábrázolják, vagy pedig a folyópart képeslapon ábrázolt látványát kívánták feldobni a technikai haladás egyik jelképével, a gőzhajóval, ehhez felhasználva bármely, a képeslap készítőjének keze ügyébe kerülő fotót”. Kádár Zoltán szerint Boriska nevű hajó nem létezett, csak a képeslap készítőjének fantáziájában.

Sajnálom Boriskát. Annak idején ugyanis azt gondoltam, hogy létezése egy újabb bizonyíték a szolnoki vízi életre, amit olyan jó lenne feltámasztani itt, a Tisza fővárosában.