Erről a húszas évekből származó színes képeslapról sokáig azt hittem, hogy a gépiparit ábrázolja. Valószínűleg a háttérben látható víztorony tévesztett meg. Az igazság kiderítésében további képeslapok voltak a segítségemre.

Régóta akartam írni a szolnoki Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskolát ábrázoló, soha el nem küldött képeslapról, ami valamikor a múlt század tízes éveiben készülhetett. Már csak azért is, mert a kép jobb oldalán korabeli reklámfeliratok láthatók a házfalon, illetve mert a víztorony mellett a villanypózna és a rendezett út azt mutatja, a múlt század elején már milyen közművek működtek Szolnokon.

Különösen az épület tetején lévő óratorony fogott meg. A második világháború előtt sok középületre került hasonló dísz, illetve jóval gyakoribb volt, hogy a hatalmas tetőket különböző építményekkel megtörjék. Aztán a második világháború pusztításai, illetve az azt követő újjáépítések eltüntették ezeket a kiegészítőket. Azt gondoltam, a gépipari tetejéről is így tűnt el az óratorony. Úgy képzeltem, hogy a tornyot eltüntető átalakításnak eshetett áldozatul a főhomlokzat is, illetve a régi bejárat, amit végül a víztoronyhoz közelebb helyeztek.

Aztán, amikor ismét elővettem ezt a színes képeslapot, hogy végre írjak róla, előkerestem a gépipariról később készült fotókat is, és egyre inkább azt gondoltam, hogy ennyire nem lehet egy épületet átalakítani. Lehet, hogy ez nem is a gépipari. Akkor meg mi?

Ha nem lenne mellette az Eötvös téri víztorony, akár azt is hihetném, hogy a belvárosi általános iskola épületét – azaz a város polgári leányiskoláját – látom. Minden bizonnyal nem véletlen a hasonlóság.

Mivel azonban ott a víztorony – és az biztos, hogy a Gólya víztorony – ez az épület a Baross út egy másik középülete! Az, amelyikben ma a megyei rendőrkapitányság működik. És, amelyik nyomokban sem emlékeztet egykori önmagára.

Ez számomra akkor lett teljesen világos, amikor találtam egy 1940-es lapot, amin a Fémipari iskola mellett ott a keresett épület, és még az óratorony is a helyén van. És találtam egy olyan lapot is az ötvenes évek végéről, amikor a Gépészeti Technikum mellett, az éppen felállványozott épület tetején már nincs ott a torony.

Azt gondolom, hogy a vasútállomáshoz vezető „oktatási sugárút” első épülete lehetett a fiúiskola. Valamikor a tízes években épülhetett, hogy aztán mellé kerüljön a gépipari, aztán a húszas évek végén a bábaképző, a negyvenes évek elején pedig nekifogjanak a közgének. Négy iskolának szánt épület egymás után. Amiből ma már csak kettő tölti be eredeti funkcióját, és amelyek közül éppen a legelőször épülttel bántak el a legcudarabbul az elmúlt évtizedekben.