A Verseghy parkban 81 éve felállított Verseghy Ferenc szobor legalább két elsőséget is magáénak tudhat, amelyek azonban két érdekes kérdést is felvetnek. Mindezek mellett nyugodtan kijelenthetjük, hogy Borbereki Kovács Zoltán bronzszobrát egyedülállónak, szolnoki különlegességnek is tekinthetjük.
Az 1757. április 3-án, Szolnokon, minden bizonnyal a mai Sóház utca környékén született és kalandos élete végén 1822. december 15-én, Budán elhunyt Verseghy Ferenc szobrát 1934. szeptember 30-án avatták fel a Tisza Szálló közelében. Ez a város első, történelmi személyt ábrázoló mellszobra, hiszen korábban csak szenteknek állítottak így emléket, illetve az 1912-ben felavatott Damjanich-szoborcsoport teljesen más jellegű kompozíció. A három különböző dátum természetesen felvetheti a kérdést, hogy miért éppen akkor állítottak szobrot Verseghynek, hiszen sem a születésének, sem a halálának nem volt semmiféle kerek jubileuma, így maximum a Martinovics-féle összeesküvés 140. évfordulóját lehetett citálni. Ami arra utal, hogy a Szolnokra máig hatással lévő Verseghy-kultusz megteremtéséhez, elindításához kellett apropó.
Verseghy, édesapja korai halála miatt csak 9 éves koráig élt Szolnokon. Ezt követően egyházi pályára lépett, és az 1780-as évekre Pest egyik legnépszerűbb hitszónoka lett. Életét azonban keresztbetörte II. József rendeket feloszlató döntése, ami után, 29 évesen tábori káplánnak állt, és ebben a minőségében még részese lehetett a török elleni harcoknak. Betegsége okán viszonylag korán távozott a császári seregből, egyben elindult irodalmi pályája, aminek köszönhetően az elkövetkező bő három évtizedben számtalan verset, regényt, fordítást és tanulmányt hagyott hátra. Korának legjobb „lapjaiban” publikált, és terjesztette a francia forradalom illetve a felvilágosodás eszméit. Így nem meglepő, hogy a Marseillaise fordítójaként a Martinovics-féle összeesküvés leleplezésekor letartóztatják, majd előbb halálra, végül 9 év várbörtönre ítélik. Szabadulása után tanítóskodik, majd az Egyetemi Nyomda foglalkoztatja, és végül a Budai Vár tövében lévő otthonában hal meg, aminek közelében el is temetik. Ha jobban megnézzük ezt a pályát, akkor nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy párhuzamokat találjunk az 1848-as és az 1956-os forradalom néhány szereplőjének pályaíve és Verseghy életútja között. Hiába, a magyar történelem sokszor ismétli önmagát.
Verseghyt eredetileg Budán temették el, ám a nyughelyét befogadó temetőt a főváros fejlődése miatt a harmincas évek elején felszámolták. Hamvai így kerültek 1931-ben Szolnokra, ahol a várostól díszsírhelyet kapott, aminek ma ismert sírkövét csak 1966-ban avatták fel. (Kerek évforduló akkor sem volt.) Az újratemetés után nagyjából három évvel leplezték le a Borbereki Kovács Zoltán által készített mellszobrot, ami nemcsak az alkotó első, köztéri szobra lett, de máig az ország egyetlen Verseghyt ábrázoló szobra.
Az alkotó életútja legalább olyan érdekes, mint a megmintázotté. Az 1907-ben született Borbereki ugyanis festőnek indult, és ért el komoly sikereket a harmincas évek elejéig. A Szolnoki Művésztelepen 1933-ban járt először, és itt kezdett komolyabban a szobrászattal foglalkozni. Így kicsit meglepő, hogy a Verseghy-kultusz építésébe kezdő város miért éppen rá bízta az első köztéri, történelmi személyt ábrázoló szobrának az elkészítését. Amivel persze mindenki elégedett lehetett, amit jelez, hogy a szobrász további szolnoki és környékbeli megrendeléseket kapott. Az ő munkája például a Tisza Szálló előtt álló Lány halakkal szobor (1937), Zombory Lajos síremléke a szolnoki temetőben vagy éppen az 1939-ben felállított, de 1944-ben elpusztult Szapáry szobor, aminek a talapzatán lévő, és a bombázást túlélő domborművek ugyancsak neki köszönhetőek. Borbereki Kovács Zoltán 1948-ban elhagyta Magyarországot és haláláig a Dél-Afrikai Köztársaságban élt és alkotott, 1992-ben Szolnokon helyezték örök nyugalomra.
Verseghynek csak Szolnokon van szobra – utca is csupán a II. kerületben viseli nevét Szolnokon kívül -, ám nem ez az egy műalkotás született róla. Chiovini 1937-ben készített róla festményt, amiről azonban ma már csak fotót ismerünk, ugyanis 1944-ben elpusztult. A Verseghy Gimnázium falán 1962-ben elhelyezett emléktábla fölé 2004-ben került Pogány Gábor Benő domborműve, majd 2007-ben a Verseghy Könyvtárnál emléktáblát helyeztek el tiszteletére, illetve később a Damjanich Múzeum kerengőjében felavatták Simon Ferenc Verseghyt ábrázoló domborművét is.
