Ennél szebb, kifejezőbb és nagyobb reklámértékű fotó nem hiszem, hogy készült Szolnokról a két világháború között. Ami nem véletlen, hiszen a korabeli képeslapfotózás és gyártás legnagyobbjának a munkájáról van szó. Ifjabb Weinstock Ernő 1928-ban járt Szolnokon.

Ezen az első vasszerkezetes Tisza-híd Móricz-liget felőli végéről készült fotón mindaz rajta van, amit Szolnok a húszas évek végén világgá akarhatott kürtölni magáról. A bal szélen ott sorakozik a három, a városban akkor még egymás mellett jól megférő felekezet temploma: a katolikusoké, az izraelitáké és a reformátusoké. Ugyancsak látszik a Belvárosi Nagytemplom és a Zsinagóga között az 1914-ben átadott Polgári Leányiskola, miként a felvétel jobb szélen ott van az 1912-ben elkészült, majd a húszas évek második felében újra használhatóvá tett Városi Színház is. A felvétel fókuszában pedig már áll Szolnok akkori új turisztikai vonzereje, a gyógyfürdővel egybeépített, elegáns Tisza Szálló, és bár a parti sétány még nincs kiépítve, de azért a parkból is látszik már valami. És mindez a Tisza partján, azaz a természet közelében. A Trianon után fő turisztikai célpontjait elvesztő országban, egy ilyen képeslap láttán nem az juthatott eszébe a kiruccanásokat önmaguknak megengedő tehetősebbeknek, hogy irány Szolnok?

Bár ezen a postatiszta, kiváló minőségű képeslapon csak a gyártó logója szerepel, személye és működése miatt sok mindent tudhatunk a lap keletkezésének körülményeiről. Köszönhetően Győri Lajos Egy képeslap-kiadó emlékére (Múzsák Múzeumi Magazin, 1986/6.) című munkájának, amiben megemlékezik az 1893-ban Nagyváradon született Ifjabb Weinstock Ernőről. Aki előbb édesapja üzletében dolgozott, majd az első világháborúban légi felvételeket készített, hogy aztán a húszas évektől a budapesti Weisz Géza fotócikkekben utazó ügynöke legyen. Weinstock beutazta az országot, és közben rájött: termékeit akkor tudja sikerrel eladni a vidéki boltok tulajdonosainak, ha az adott településekről reklámképeket készít, amikkel bizonyítja, hogy mennyivel jobb anyagokat ajánl és azokkal milyen jó minőség érhető el.

Weinstock Ernő 1928 kora nyarán járhatott Szolnokon, és nagyon jól megérezte, hogy a már majdnem elkészült Tisza szállót kell megörökítenie. Majd visszatérve a fővárosba személyesen nagyította ki a felvételét, sőt mindaddig a nyomdában volt, amíg el nem készült az összes képeslap. Ő volt az első, aki rájött arra is, hogy nagymennyiségben gazdaságon a lapokat gyártani, amiket az adott település kereskedői örömmel fognak átvenni forgalmazásra.

Győri Lajos idézett cikkéből azt is tudhatjuk, hogy Weinstock Ernő a két világháború között mintegy hatezer fotón örökítette meg az akkori Magyarországot. Ráadásul akkurátus emberként a felvételeit úgy őrizte meg, hogy a készítés helyét és pontos idejét is rögzítette. És bár a második világháború után csak rövid ideig folytatta ezt a munkát, az ötvenes években az állami képeslapkiadó is vásárolt tőle felvételeket, igaz akkor már Nagyváradi Ernőként ismerték. Így joggal feltételezhetjük, hogy a negyvenes-ötvenes években Szolnokról megjelent, de láthatóan korábban készült felvételek is Weinstock/Nagyváradi Ernő munkái lehettek.

Akinek végtelen profizmusát ez a szolnoki képeslap is megőrizte. Tökéletes képkivágás, hajszálpontos vízszintesek és függőlegesek, fekete-fehérben is gyönyörű színek és fények, profi kompozíció. Lassan kilencven év távlatából is érdekes és értékes felvétel.