Fiumében is megtudhatták 1911 tavaszán, hogy a szolnoki Fasor képeslapra kívánkozott fasorát nem sokkal korábban, az utca rendezése miatt kivágták. A mából nézve talán ennél érdekesebb az a nagyjából negyven ember – jórészt mezítlábas gyerek -, akiket az ismeretlen fotós megörökített.
A magam részéről azt vallom, hogy ez a felvétel a mai Baross utcán, valahol a Gólya körforgalom és a vasútállomás közötti részen készült bő tizenegy évtizeddel ezelőtt. Ezt azért tartom szükségesnek leszögezni, mert pár évvel ezelőtt az internet bugyraiban zajlott már vita erről a képről a város múltja iránt érdeklődők között. Igaz, mostani állításomat leginkább a képes oldalra nyomtatott felirat támasztja alá. Amit azért érdemes némi fenntartással kezelni, mert még a húszas-harmincas években is előfordult Szolnokot ábrázoló, nem helyi kiadású lapokkal, hogy rossz helymeghatározások kerültek rájuk. Sőt, ismerünk olyan felvételeket is, amelyek esetében az is kétségbe vonható, hogy a felirat ellenére valóban Szolnokon készültek-e.
Ez utóbbi kétségünket a mellékelt fotó esetében is megfogalmazhatnánk, hiszen egyetlen ma álló épületet vagy apró momentumot sem lehet azonosítani a képen. Ám a birtokomban lévő képeslap hátuljára kézzel írt szöveg egészen egyértelművé teszi, hogy a felvételt Szolnokon készítették. A lapot 1911. április 3-án Fiúméba – akkor még Magyarország része, tengeri kikötője – küldő Várnai Micu (ha jól olvasom) ugyanis a következőket írja a szüleivel élő, betegeskedő húgának az ottani Galileo Galilei utcába: „de megjegyzem, már nem létezik ez a fasor, mert kivágták az utca rendezése miatt”. És mivel két sorral feljebb meg az írta, hogy a lapot „Szolnok ismertetésére küldöm”, feltételezhetjük: valóban a városból küldte, és az itteni fakivágásra utal. Azaz a fotó szolnoki.
A helyszín pontosabb azonosítását egy dologgal tudom még alátámasztani. A felvétel egy macskaköves, járdás, villanyvezetékes utcát mutat. Ez nemcsak arra utalhat, hogy a múltszázad első évtizedében Szolnoknak már voltak – sok más városhoz képest – kifejezetten modern infrastruktúrával rendelkező közterületei. Hanem arra is, hogy ez a felvétel vagy a mai Szapáry és Templom utcán, vagy a Kossuth és a Baross utcák vonalán készülhetett. Ugyanis, ha jól tudom, az 1900-as évek elején még csak ezek az utcáink voltak ilyen módon rendezve. Viszont e közterületek közül csak az általam megnevezett szakasz viselte egy ideig a Fasor (Vasúti fasor) elnevezést.
Persze jó lenne tudni, hogy a felvétel milyen irányból készült: a belváros felől a vasút felé fordulva (én erre tippelek) vagy fordítva. Ennek kitalálásához támpontot adhatnának az árnyékok, ám ezen a nyári felvételen a még meglévő akácfák olyan árnyékot terítenek az utcára, hogy egyetlen fényjelenség sem fedezhető fel a képen. Tehát a cikk első sorában megfogalmazottaknál pontosabb helymeghatározást jelenleg nem tudok adni.
Azt hiszem, ennek az előző századfordulón készül képeslappá lett fotónak talán nem is a pontos helyszíne, hanem a rajta megörökített szereplői az igazán érdekesek. Viszonylag kevés olyan képeslap maradt ránk, amelyekről egyszerre elmondható: sok embert örökített meg, nem színezett és a szereplők viszonylag közel helyezkedtek a kamerához. Azaz nemcsak azt tudjuk megmondani, hogy felnőttek, gyerekek, férfiak, asszonyok láthatóak a képen, hanem jól kivehetőek a szereplők ruhái, mozdulatai, egy-két esetben pedig már-már az arcaik is. Ugyanakkor bizonyos tekintetben ez a lap hasonlít a korabeli, utcai fotókhoz: a szereplők szinte bámulják a fotómasinát.
Ha jól számolom, negyven alakot lehet látni a felvételen. A macskaköves út két szélén jól elkülönülve láthatóak a gyerekek – külön a fiúk és a lányok – csoportjai, akik mögött ugyancsak kivehetők még emberek. A bal oldalon, szinte a lányok mellett is állnak felnőttek, de mögöttük a következő fánál is egy nagyobb, fejkendős asszonyokból álló csoport látszik. A túloldalon pedig, a fiúk mögött is láthatók még ki alakok, akik meg kicsit olyanok, mintha az út melletti építkezést néznék (legalábbis úgy tűnik, a fák mögött készül valami). Nekem egyébként olyan, mintha a jobb szélen álló fa mögött is lenne még két alak, mert talán szoknya libben elő az akác takarásából.
A jobb első fa, illetve a másik oldalon, az apácarácsos veranda előtt földre rakott batyukat és kosarakat látunk. A hely, ezek a csomagok, illetve a viszonylag sok gyerek alapján azt gondolom, hogy egy korabeli iskolai kirándulást örökíthetett meg a fotós. Semmi sem zárja ki ugyanis, hogy az akkor már vonattal könnyen elérhető Szolnokra, valamelyik környékbeli településről behozták a gyerekeket „várost nézni”. Akiknek többsége, főleg a fiúk, mezítláb jártak. Csak a két külön álló – a kép közepén és a fiúk csoportjától jobbra – lévő, gyerekméretű szereplőn van cipő és kalap is egyszerre. És tegyük is gyorsan hozzá: a mezítlábas fiúkról sem hiányoznak a fejfedők. Miként a lányok többsége is ugyanolyan módon visel kendőt, mint a mellettük, mögöttük látható asszonyok. Azt hiszem, kétségtelen, hogy ez a felvétel nemcsak egy már kivágott fasor, de az előző századfordulós, hétköznapi ruhaviselet emlékét is megőrizte.
