2025.08.27. (szerda)

Szolnoki képek a háborúból

Szolnoki képek a háborúból

Dátum:

Böske mit kereshetett 1943 kora tavaszán, Szolnokon? Az általa Pinnyédre küldött négyképes szolnoki képeslapról ez nem derül ki. A háború hatása viszont érződik a rossz minőségű papíron és képeken. A lap egy olyan, ma már nem létező utcarészletet is őriz, ami máshol még nem bukkant fel.

Böske mit kereshetett 1943 kora tavaszán, Szolnokon? Az általa Pinnyédre küldött négyképes szolnoki képeslapról ez nem derül ki. A háború hatása viszont érződik a rossz minőségű papíron és képeken. A lap egy olyan, ma már nem létező utcarészletet is őriz, ami máshol még nem bukkant fel.

A Gárdony és Fenyvesi Képeslevelezőlap-kiadó Vállalat gondozásában 1942-ben jelent meg ez a négy fotóból álló képeslap Szolnokról. Maga a cég budapesti illetőségű volt, és azon vállalkozások közé tartozott, amelyek nagymennyiségben gyártottak és terjesztettek képeslapokat szerte az országban, olykor saját készítésű, máskor helyi fotósoktól vásárolt anyagból. Éppen ezért tekinthették fontosnak, hogy a cég pontos neve, sőt az adott kiadvány nyilvántartási száma és a megjelenés éve is rajta legyen a termékükön, hiszen így lehetett azokat könnyen visszakeresni és utángyártani. Mindez a precizitás tűnt el a „képeslap ipar” 1948-as államosításával, de az már későbbi történet. Ez a lap még egy csupán néhány évvel korábbi, vészterhes történelmi korszak terméke, amikor már nem nagyon volt megfelelő minőségű papír, nyomdai anyag, és a postai költségek is emelkedtek.

A címzésből és a szövegezésből egyébként azt feltételezem, hogy a képeslapot író Böske, teljes nevén Polgár Erzsébet, a címzett lánytestvére lehetett. Miként az aláírók között szereplő Saci is, aki testvérével és anyukájával érkezett Szolnokra, ahonnan ezt a rövid üzenetet küldték az akkor még önálló községnek számító, a mára Győrbe beolvadt Pinnyédre.

A képeslaphoz használt négy fotó közül három viszonylag könnyen azonosítható.

A bal felső kép a Tisza szállót ábrázolja, ami kis túlzással ma is nagyjából ugyanígy néz ki. A fotózás pillanatában közel másfél évtizede működött már, és akkor még nem volt sejthető, hogy néhány év múlva előbb német katonák, majd sebesült szovjetek fogják használni, megnyitásának huszadik évfordulóján pedig már államosított intézmény lesz. Ez a felvétel bizonyos fokig bizonyítéknak is tekinthető arra, hogy a ma a szálloda képéhez tartozó, 1937-ben készült Lány halakkal szobor csak jóval később került a hotel előkertjébe.

A jobb felső kép is viszonylag könnyen azonosítható: a Szabadság teret ábrázolja a Zagyva irányából fotózva. A fotó bal szélén kivehető a Szolnoki csata emlékműve, és egy kivételével azok a házak láthatók a felvételen, amelyek ma is ott állnak. Ami talán kicsit zavaró lehet, hogy az utca, pontosabban a kocsiút egy szintben van az fotó jobb szélén sorakozó házak bejáratával. Holott ma legalább egy méter magas töltésen fordulnak a hídról érkező autók. Feltételezhetjük, hogy ez a szintemelkedés a mai Tisza-híd 1959 és 1962 közötti építkezésével függhet össze, mivel magának a hídnak a járószintje magasabbra kerülhetett, mint a háborúban elpusztított elődön volt.

Az alatta lévő, jobb alsó fotó talán már nehezebben azonosítható, bár az avatott szemlélő rögtön rávágja: ez a Baross utca és a Kápolna út kereszteződésénél készült. A felvétel jobb szélén előbb a patika vöröstéglás épületét látjuk, a kereszteződésen túl pedig a tornyokkal díszített Hasznos-házat. A távolban, homályosan kivehető a vaskereskedő háza, sőt a Gépipari sziluettje is. Ami számomra igazán kedves és érdekes ezen a képen, az a Hasznos-ház földszinti üzleteinek járda szélességben kinyúló napernyői. Amelyek nemcsak az üzleteknek adtak remek árnyékot, de az utcán sétálóknak és nézelődőknek is. Nem is értem, hogy ezek az eszközök miért tűntek el a boltok kirakatai fölül.

Na, de hol készült a másik, a bal oldali lenti kép? Nemcsak azért nehéz azonosítani, mert viszonylag kevés nyomdafestéket használtak a korabeli nyomdászok, hanem azért is, mert a fotón látható házak többsége már nem áll. Persze, ha jól határozom meg az utcarészlet helyét. Szerintem ugyanis ez és a mellette álló kép ugyanarról a helyről készült, csak éppen a fotós száznyolcvan fokos fordulatot tett. Tehát ez a felvétel szintén a Baross utcát mutatja, csak éppen a Madách utcai kereszteződéstől a Szapáry utca irányában. Ezt a fotó jobb oldalán látható háztorony alapján gondolom. Az szerintem, a Baross utca 16. szám alatti, ma rózsaszínű régi ház része. Mögötte pedig felsejlik a nagyposta tömbje is. Az utca páratlan oldalán lévő házsor helyén pedig ma a Baross utca autóútja húzódik. Merthogy ezeket az épületeket a hetvenes évek elején, a 4-es főút átkelési szakaszának korszerűsítésekor szanálták. Ismét hozzátéve: ha jól azonosítom a helyszínt.

Pedig ez egy alig nyolcvan éves szolnoki kép. És mégis. Na, az ilyen dolgok miatt is szeretem a régi szolnoki képeslapokat.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Gólya az égből

A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.

Klasszikusok klasszikus képen

A hetvenes évek első feléig, az új szolnoki képeslapok egyik kedvelt témája volt a Ságvári - ma Boldog Sándor István - körút megörökítése az Ady Endre út felől. Aminek köszönhetően egész jól nyomon követhető az utca és a környék alakulása, nem is beszélve a járművek változásáról.

Három szoborral ezelőtt

Egy családi albumból került hozzám a mellékelt fotó, ami azért érdekes számomra, mert eddig sehol nem találtam utalást arra, hogy nagyjából a mai Zounuk ispános szökőkút helyén egy ilyen emlékhely lett volna korábban.

Volgák és Moszkvicsok

Óriási a forgalom Szolnok megye székhelyén. Olyannyira, hogy a megyei tanács székháza előtt araszoló Volgák és Moszkvicsok között rendőrnek kell átsegítenie a gyalogosokat a zebrán. A fejlődő várost megörökítő fotós pedig halált megvető bátorsággal áll a két sáv között.