2025.08.27. (szerda)

A szolnoki Hungária kávéház

A szolnoki Hungária kávéház

Dátum:

A néhai szolnoki Hungária kávéházba érkező reggeli lapokat és egyéb küldeményeket a Baross utca 1. szám alá kellett címezni. Bár úgy tűnik, a földig érő ablakos helynek inkább a Szapáry utcáról nyílt a bejárata. Igaz, a keleti oldalára ülők a Gorove utcán keresztül akár a Kossuth térig is elláthattak.

A néhai szolnoki Hungária kávéházba érkező reggeli lapokat és egyéb küldeményeket a Baross utca 1. szám alá kellett címezni. Bár úgy tűnik, a földig érő ablakos helynek inkább a Szapáry utcáról nyílt a bejárata. Igaz, a keleti oldalára ülők a Gorove utcán keresztül akár a Kossuth térig is elláthattak.

A fenti leírásból talán kiderül, hol állhatott ez a bizonyos Hungária kávéház, amiről az előző századforduló környékén a szolnoki „Nagytőzsde és különlegességi áruda” jelentette meg az itt bemutatandó képeslapot. Merthogy gyanítom, az anziksz finanszírozója a Szolnok legforgalmasabb kereszteződésében egykor található kávéház tulajdonosa vagy bérlője lehetett, hogy ilyen, akkoriban még újdonságnak számító módon reklámozza az üzletét. Talán a birtokomban lévő lapot is ott vásárolta meg ismeretlen postázója, hogy az alsó-ausztriai Wagramba küldje 1908. április 16-án. Azaz az Osztrák-Magyar Monarchia idején, amikor a rohamosan fejlődő Szolnok központjában több kávéház közül is választhattak a helyiek és a hatalmas birodalom különböző pontjairól leginkább vonattal érkező utazók.

Attól függően, hogy a Hungária kávéház melyik oldalán ült le a kedves vendég a hatalmas portálok mögé a Baross és a Szapáry utcákat vagy a Gorove utcát és a Kossuth teret láthatta be. Utóbbihoz az kellett, hogy a keleti oldalra, azaz a cégér alatt lévő bejárat melletti ablakok mögötti asztalok valamelyikéhez üljön, és akkor megnézhette például a Szapáry és a Gorove út sarkán sorakozó földszintes házakat, amiknek a helyére majd 1929-ben kerül a Nerfeld-palota és 1984-ban a ma is ott lévő Árkád. De e lap feladásakor a vendég már megcsodálhatta a Gorove út 29. szám alatti Kereskedelmi Bank szecessziós épületét is, amit 1964-ben bontottak le, hogy a mai Boldog Sándor István utcának csináljanak helyet. És ugyanígy elé tárult a Kossuth utca felső végének Gorove utca korában még földszintes üzletsorai, de akár Szolnok főterének piaci forgataga is. Ha pedig a másik oldalra, a Baross felőli portálok mögé ült a nézelődő, akkor a ma is álló Kindlovics-bazár épülete és a város fejlődő korzója tárulhatott a szeme elé, esetleg a Szolnoki Hitelbank éppen csak átadott, ám 1937-re már elbontott új székházát is megcsodálhatta.

Mennyi épület tűnt el erről a környékről e képeslap 1908-as postázása óta. Legelőször talán maga a Hungária kávéház és a mögötte lévő földszintes bazár, aminek a fotós felé eső első üzletét akkoriban Kardos Benő vitte. Ha jól sejtem, ezeket az épületeket nem sokkal a második világháború után takarították el, hogy helyükön egy darabig „park” legyen, aztán a 4-es főút átvezető szakasza Szolnok első aluljárójával. A mögöttük lévő emeletes házat 1973-ban szanálták, miként az ezen a képen már alig-alig kivehető, Tiszavirág cukrászda épületét is. Továbbá azt a Madas-házat, aminek e képeslap készítésekor még nyoma sem lehetett, hiszen csak bő két évtizeddel később húzták fel a Csarnok utca torkolatában. Kicsit hátborzongató, hogy ezen az alig száz éves képeslapon még nincs, ma pedig már nincs a helyén az a robosztus bérház, ami alig 45 éves története során annyi mindent látott.

Legalább ennyire érdekes ezen a képen az 1-es posta hiánya is, hiszen ha az egykori fotós helyére állnánk – nagyjából a mai zebra Árkád felőli végéhez -, akkor a látóteret nagyjából a Bauhaus stílusú, zöld homlokzat zárná le. De hát azt csak negyedszázaddal e fotó készítése után adták át az ezen a képen még üresnek tűnő, Mészáros Lőrinc utcai saroktelken. Ami mögött – szerintem – a Baross utca 16. szám alatt ma is álló, jelenleg ingatlanirodának helyet adó, tornyos ház tűzfala látható. Sajnos a Baross utca páros oldalából több alig vehető ki ezen a képen, holott azokat a házakat láthatnánk, amelyek valahogy túlélték e környéken az előző évszázadot. Ami azért nagyon jól indult Szolnokon. Tessék megnézni! Macskaköves utcák, két oldalukon járda, villanyvezeték és megtámasztott, karózott facsemeték. Azaz egy gondozott, a közjólétre is adó településsel találkozhatott az az idegen is, aki a birodalom osztrák tartományaiból érkezett hozzánk. Hogy aztán – a képzeletemben – a Hungáriából egy Hungáriát mutató lappal bizonyítsa: egy európai városban tölti idejét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az új felfalta a régit

Nem tudom megmondani, hogy inkább megrázóak vagy érdekesek, netán a mából nézve csak kordokumentumok azok a fotók, amelyek Szolnok átépítésének egy-egy olyan pillanatát örökítik meg, amikor a régi házakat ?felfalták? az akkori újak. Egy újabb fotó Nagy Zsolt gyűjteményéből. A Hubay és a Sólyom utca sarkán járunk 1974-ben.

Nem lehet megunni

A Szapáry úti egykori Nemzeti Nagyszálló számomra Szolnok talán egyik legszebb, de minimum legérdekesebb utcai homlokzatú épülete. A Gerő Ignác kiadásában megjelent, körülbelül 110 éves képeslap fénykorában mutatja Fodor Dániel Grand Hoteljét. A még poros szolnoki korzón, talán egy kora tavaszi délelőttön.

Ebből lett Szolnok

Három különböző felekezet temploma. A Scheftsik-malom. Fahíd a Tiszán. Gabonát szállító bőgős hajók a parton. Erdélyből leúsztatott fa a folyó mindkét oldalán. Az előző századfordulón oly sokszor megörökített szolnoki nagy Tisza-kanyar egy 1905-ben feladott képeslapon.

Az aranykor utolsó pillantása

Szolnok reménybeli korzójának elején ácsorgó gyerekek talán 5-6 évesek lehettek, amikor rákerültek erre az 1912 és 1914 között készült fotóra, amiből a nagy háború második évében Gerő Ignác jelentetett meg képeslapot. Ezt a példányt már Trianon után küldte Blanka Szolnokról Csongrádra.