A húszas évek végén, Szolnokon élő Bagossy család megengedhette magának, hogy cselédet tartson. Igaz, a mellékelt képeslapra írt, karácsony utáni üzenetváltásból kitűnik, Juci után már Mariska helyére is új lányt kerestek. Mindez a postázás előtt vagy 15 évvel készült szolnoki anzikszról derül ki.

A szolnoki Szapáry utcát ábrázoló képeslap hátulján, a barbár módon leszedett bélyeg helye mellett megmaradt postai pecsét alapján egyértelmű, hogy Bagossyék 1927-ben adták postára ezt az anzikszot. A lap hátuljára és képes felére is írt szöveg alapján az is valószínű, hogy karácsony után, tehát vagy 1927 utolsó, vagy első napjaiban küldték üzenetüket egykori cselédjüknek, az akkor már Budapesten élő Buzás Juliskának. A magam részéről abban is biztos vagyok, hogy a lapra került üzenetet Bagossyné írhatta, hiszen akkoriban az asszonyok dolga volt a háztartás, a cseléd ügyeinek intézése, a kiadások számon tartása. Márpedig a kézzel írt szövegből nemcsak az derül ki, hogy a „Kis Mária nagyon örült a karácsonynak. Nagyon megható volt az öröme.”, de az is, hogy Bagossyné új cselédet keres Mariska helyére, aki legutóbb is 600 ezer korona kárt csinált.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra! A koronát 1927. január 1-jén váltotta fel a pengő. Azaz, ha Bagossyné még koronában számolta a Mariska cselédlány által okozott kárt, de a postai bélyegzőn már az 1927-es évszám látszik, akkor az anziksz megírásának dátumára vonatkozó fenti kétséget el is oszlathatjuk. Bagossyné egy 1926 végén, minden bizonnyal a korábbi cselédjük – Buzás Juliska – által nekik küldött levélre vagy lapra válaszolhatott ezzel a szolnoki anziksszal, amit azonban már csak 1927 elején adott postára. (Csak érdekességképpen: akkor még a mai Varga Katalin Gimnázium épületének földszintjén működő Magyar Királyi Postahivatalban.) A kirúgás szélén álló Mariska cselédlány által okozott 600.000 koronás kár pedig 48 új pengőnek felelhetett meg, ami azért nem volt kis összeg, egy kezdő kishivatalnoknak majdnem egy havi fizetésével ért fel.

Érdekes lenne tudni, hogy Bagossyné vajon miért egy nagyjából másfél évtizeddel korábban készült képeslapot használt a volt cselédjüknek küldendő köszönő üzenethez! Ez volt otthon? A pénzcsere miatt az új termékeket még visszatartották? Mivel nem sokat változott 1912 és 1927 januárja között a Szapáry út, még simán forgalmazták a postán, a trafikokban, a papírkereskedésekben ezt az utólag színezett képeslapot?

Mivel a felvétel jobb szélén már emeletes a Kádár cukrászda épülete, egyértelmű, hogy ez a lap csak 1912 után, a fák lombkoronája alapján inkább 1913 nyara után készülhetett. Érdekes, hogy a cukrászda előtt milyen komoly teraszkorlát látható. Mellette az Aranyhattyú étterem földszintes épületét látjuk, majd az Ipartestület és a Nemzeti szálló következik. Ha ez a felvétel a harmincas évek elején készült volna – akkor részben nem lenne ennyire silány minőségű a színezés és a papírja sem -, a Nemzeti mellett már állnia kellene a Cinóber-háznak. Ami majd a szolnoki korzó fejlődésének új lendületét jelzi. A papírminőség, a színezés és az utcakép alapján azt gondolom, ez egy első világháború idején készült szolnoki képeslap, amit csak 1927 elején adtak postára.