Két állóformátumú képeslap, amelyeknek a felvételei valamikor a hetvenes évek második felében, legfeljebb a nyolcvanas évek elején készültek Szolnokon. Közös bennük a modern, fejlődő Szolnok érzékeltetése, az égbenyúló toronyházakkal, az azokat körülvevő rendezett környezettel.

Csobaji Előd – aki nagyon sok képeslappá lett fotót készített Szolnokról – a Tiszai hajósok teéről, talán az első világháborús emlékmű talapzatánál lévő virágágyásból örökítette meg a Ságvári Endre körutat. A felvétel legmeghatározóbb eleme a 17 emeletes vízügyi székház, ám a képeslap hátuljára sem ez, sem az utca neve nem került fel. Csupán annyi áll ott, hogy „Szolnok, Irodaház”, ez utóbbi azonban németül, angolul és természetesen oroszul is felkerült a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által megjelentetett anzikszra.

A fotó készítésének pontos időpontját nehéz meghatározni, mivel azonban a vízügyi székház előtt kicsit látszik a Centrum áruház narancssárga emeleti borítása, abban legalább biztosak lehetünk, hogy a kép csak 1976 után készülhetett. Az ugyancsak távolabb, valahol a Beloiannisz utcai kereszteződésnél látható, még szürke színű, helyi járatú Ikarusz busz, illetve a közelebb parkoló autók alapján azonban úgy tippelném, hogy a felvétel inkább a hetvenes évek végén készült, bár magát a birtokomban lévő lapot csak 1984-ban vagy utána adták postára. Az árnyékok alapján annyit mondhatunk még, hogy valamikor egy nyári délelőttön dolgozott a fotós.

És minden bizonnyal szándékán kívül örökített meg a kép jobb szélén, a mai Tiszai hajósok tere és Sóház utca sarkán egy rendőri intézkedést. Egy kék Trabant mögött, hátra kulcsolt kézzel, fehér – azaz nyári – tányérsapkát viselő rendőr látható. De érdekes a fotón az is, hogy a kép készítésekor a mai Szapáry út végén – ami annak idején a Ságvári körút eleje volt -, még zebra kötötte össze a két oldalt. És, ha már apró különlegességek: emlékszik még valaki a beton talpakon álló, henger alakú, különböző színű utcai kukákra? A kép bal oldalán ránk maradt egy.

A másik állóformátumú képeslapot Németh Tamás, a Magyar Távirati Iroda (MTI) fotóriportere készítette a vasútállomás előtt, a Galaxis-os szökőkút sarkától, nagyjából onnan, ahol ma egy szedett-vedett kerékpártároló található. A felvétel sokaknak lehet ismerős, hiszen ez a kép szerepelt az 1983-ban megjelent Magyarország megyéi sorozat Szolnok megyét feldolgozó kötetének címlapján is. Mivel a fotón már elkészült állapotában látható a Szolnok ABC és étterem épülete, illetve nyári felvételről van szó, azt mondhatjuk, hogy ez a kép valamikor 1978 és 1983 között készült. És ország-világ számára egyértelművé tette, hogy Szolnokon a Jubileum emlékpark egy csupa beton, sehol egy fa közterület. Merthogy négy nyelven ez a helymeghatározás került a képeslappá lett fotó hátsó oldalára, holott a Jubileum tér látható a képen.

No meg a modern, égbenyúló Szolnok később legismerteb épülete, hála a MÁV személykocsikban lévő fotóknak. A Jubileum téri toronyház a fotózás pillanatában csak az ország második legmagasabb lakóháza volt, hiszen akkoriban a pécsi – azóta lebontott – épület még megelőzte a rangsorban. Persze nincs kétségem afelől, hogy éveknek kellett eltelnie, amíg sokak számára a 24 emeletesünk összeforrt Szolnokkal, főleg, hogy hasonló kialakítású épülettel Gyöngyösön vagy Debrecenben is találkozhatott az utazó.

E két képeslap mellé egyébként egy harmadikat is be lehetne illeszteni, hiszen a Várkonyi téri 18 emeletesről is több anziksz született. Igaz, inkább csak a hetvenes évek elején, amikor még az a ház számított újdonságnak. Viszont a Tallinn városrész egy évvel fiatalabb 18 emeletese – tudomásom szerint – egyetlen képeslapra se került fel, annak régi „arcait” inkább a Fortepan gyűjteménye őrzi.